E megjegyzése némileg megdobogtatta a szívemet, hiszen úgy jöttem el Csíkszeredából, hogy előzőleg beajánlottam a Hargita Népének ama állandó rovatot, sőt, meg is szerkesztettem az első két hónap anyagait, de arra már nem volt érkezésem, hogy láthassam is munkám gyümölcsét és értelmét. A Hargita Népe ugyanis a múlt év végétől kezdve megújítaná magát, ami honlapjának szerkezetére is kihat, így a klasszikus lap helyett most online kiadványt juttat fel a világhálóra, sajátos elrendezésben. Csak ma sikerült rábukkannom arra a rovatra (a január 9-iki, pénteki számban), ahol a történelmi rovat első közleménye megjelent. Örömömben mindjárt ide is mentem, abban a reményben, hogy ezáltal az érdeklődők itt is végigkövethetik majd sorsunk nem mindennapi, sajtóban megörökített történetét.
* * *
A huszadikszazad.hu portál advent első hetében archív közleményeiben elért az első világháborút lezáró párizsi békekonferenciához, illetve Trianonhoz. E történelmi pillanat gyökerestől megváltoztatta Magyarország és az elcsatolt területek, köztük Erdély életét. Rovatunk a honlap anyagaiból készült lényegi válogatásban. Hétről hétre, lépésről lépésre korabeli lapok alapján igyekszik nyomon követni, mi minden történt velünk Trianon óta. Pillanatnyilag még 1919-et írunk... (Cseke Gábor)
Apponyi
1919. november
A magyar nemzet elszorult szívvel gondol a békekonferencia zöld asztalára, amely előtt meg kell jelennünk, hogy meghallgassuk a világ urainak számunkra kiszabott feltételeit. Egy szerencsétlen de nagyszerű nép sorsáról döntenek ennél az asztalnál, és minden magyar ember aggódva keresi azt a férfiút, aki a békekonferencia elé fogja vezetni Magyarország békedelegátusait... Gróf Apponyi Albert nevét halljuk emlegetni. Ő vezetné a magyar békedelegátusokat, ő állna a szövetséges és társult hatalmak elé, hogy átvegye a békefeltételeket. Nagy és súlyos feladat vár a békedelegáció elnökére. Legyőzötten, de emelt fővel kell odaállni a győzők elé és elmondani, hogy ez a nép nem akart háborút, hogy ez a nép nem akart hódítani, ez a nép csak élni akart és a jövőben is csak élni akar...
A meghatalmazott román miniszterelnök nyilatkozata a magyar probléma megoldásáról
1919. november
Kivonulásunk után a rendet mintegy tízezer főből álló ántánt-ellenőrzés alá helyezett rendőri karhatalom fogja fenntartani. Diamandi ezután Románia és Magyarország jövendő magatartásáról nyilatkozott és hangsúlyozta, hogy legalább gazdasági megegyezésnek létre kell jönnie a két ország között.
– Ami Magyarország belső politikáját illeti, mi csak keveset mondhatunk. Meggyőződésem, hogy Sir George Clark, aki nagyszerű diplomata és politikus, rövidesen megoldja a magyar belpolitikai problémát.
Nem akarunk Magyarország belügyeibe avatkozni, azonban épp úgy, amint a román megszálló csapatok az egész országban, főleg Budapesten a demokratikus világfelfogást védelmezték és minden antidemokratikus és vallásellenes mozgalmat megakadályoztak, megvédelmezvén a polgári szabadságokat a konzervatívokét a liberálisokéval és a szocialistákéval együtt, – természetes, hogy Románia a jövő legjobb biztosítékát olyan kormányban látja, amely az összes néprétegekre támaszkodik...
Békedelegátusaink nem utaznak el
Huszár Károly miniszterelnök szenzációs nyilatkozatai a kecskeméti és kalocsai népgyűléseken – Kecskeméten teljes a nyugalom A Hétfői Napló kiküldött tudósítójától
1919. december 14.
Huszár Károly miniszterelnök vasárnap reggel Kecskemétre utazott, ahol ez alkalommal Pekár Gyula államtitkár, mint Kecskemét város második kerületének képviselőjelöltje, tartotta programbeszédét.
A miniszterelnök a pártgyűlésen nagyszabású beszédet mondott, amelyben fontos és súlyos kijelentéseket tett az ország jövő politikájára és a békekötés esélyeire vonatkozólag. A város polgársága osztatlan lelkesedéssel üdvözölte Huszár Károlyt, aki féltizenkettőkor, a lakosság nagy ünneplése közben elhagyta Kecskemétet és Kalocsára utazott, hogy itt a helybeli keresztény nemzeti egyesülés pártjának alakuló ülésén részt vegyen.
A Kalocsán megtartott nagygyűlésen a miniszterelnök ismét nagyszabású beszédet tartott, amelyben rámutatott arra, hogy az országnak békére, nyugalomra és munkára van szüksége, hogy ismét magához térhessen. Kijelentette, hogy a békét, amely pedig biztos tudomása szerint szigorú, igazságtalan és tarthatatlan lesz, mégis alá fogják írni, mert az ország létérdeke, hogy mielőbb levegőhöz jusson.
A városház előtti téren ekkor már körülbelül tíz-tizenötezer ember gyűlt egybe a nagygyűlés alkalmából, amely előtt kuruc nótát játszottak tárogatón a városháza erkélyéről, majd a közönség a Hymnust énekelte el.
A gyűlést Faragó Béla, a kecskeméti keresztény nemzeti egyesülés pártjának elnöke nyitotta meg, aki meleg szavakkal üdvözölte a miniszterelnököt.
Ezután Huszár Károly miniszterelnök zajos ováció közepette kezdette meg beszédét. Rámutatott arra a szomorú körülményre, hogy az ötesztendős háború, de még inkább a proletárdiktatúra és a román megszállás koldusbotra juttatták az országot. Adót nem fizet senki, ellenben az állammal szemben túlzott követelésekkel lépnek fel, pedig ha az állam elpusztul, elpusztul a nép is. Munka, szorgalom, törvény, jog, igazság kell, hogy úr legyen ebben az országban. A magyar kormány elég erős ahhoz, hogy minden gonosztevőt, aki a proletárdiktatúra alatt vétkezett, megbüntessen. A bűnösök fölött a magyar bíróság ítélkezik, mert bűnt bűnnel jóvá tenni nem lehet.
A keresztény lelkiismeret és a magyar becsület nevében tiltakozik minden egyéni akció ellen. Anarchiát, rendbontást nem tűr a kormány.
Ezután a miniszterelnök a közelgő képviselőválasztások alkalmából arra kérte a kecskeméti polgárságot, hogy segítsék diadalra a keresztény magyar irányt. Elég volt – úgymond – a forradalmakból, béke, munka, nyugalom kell a nemzetnek. Az ország jövője a békés polgári munkától függ.
Néhány nap múlva el kell mennünk Párisba, hogy megkössük a békét.
Előre megmondhatom már ma, hogy ez a béke szigorú, kemény, nézetünk szerint igazságtalan és tarthatatlan béke lesz, mégis kénytelenek leszünk aláírni ezt a békét, mert különben elsenyved nemzetünk és életünk reményéről is le kell mondanunk. Mi azonban nem adjuk fel történelmi igazságainkat. Ahol van egy magyar ember ebben az országban, mindegyiknek szíve ide dobban és ég a vágy benne, hogy megtalálja velünk azt a kulturális kapcsolatot, amely kultúra ezer éven át összetartott bennünket...
A Duna
1919. december
A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, Európa nyugati feléről a végtelen orosz mezők felé, nagy birodalmak és kicsiny országok földjén át, folyik végtelen nyugalommal és isteni méltósággal a Duna. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig a népek végtelen sokasága él, gazdag és szegény, boldog és boldogtalan népek, röviden: győzők és legyőzöttek. Nincs azonban különbség e rengeteg nép között abban az egyben, hogy valamennyien fontos gazdasági kérdésüknek tartják a Dunát, amely nemzeteket köt össze és sok, sok ország között hivatott a kereskedelmi forgalom lebonyolítására, illetve megkönnyítésére.
Hosszú utján, a bölcsőtől a fekete-tengeri sírig, a Duna Magyarországon lett folyóból folyammá, mintegy férfikorának delét tölti el a nagy magyar Alföldön. Érthető tehát, hogy mi magyarok büszkén tekintünk a hatalmas folyóra, amely a háború szörnyű veszteségei után is hűségesen a miénk maradt. Azt a kincset, azt a nemzeti vagyont, amit a Duna jelent nekünk, földi ember soha el nem veheti tőlünk. A magyar kereskedelemnek fontos szerve volt a Duna a háború előtt is, hiszen magyar hajók úsztak a román és orosz vizeken is, nem beszélve a német-osztrák és szerb vizekről, most azonban, miután a háborúban tátongó sebeket szenvedtünk, jövő gazdasági életünk legerősebb pillére lesz a Duna.
Immáron véglegesen bizonyosnak látszik, hogy a győztes hatalmak döntése szerint a nemzetközi Dunabizottság vezértitkársága Budapesten fog székelni. Az ántánt hatalmasságainak kitűnő közgazdasági érzékét dicséri ez a döntés, amely a velünk szomszédos győztes államocskák intrikái ellenére is, Budapest mellett döntött.
A képen: Woodrow Wilson, a "trianoni elvek" szülőatyja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése