2009. január 16., péntek

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (2)


A huszadik
szazad.hu portál advent első hetében archív közleményei-
ben elért az első világháborút lezáró párizsi békekonferenciához, illetve Trianonhoz. E történelmi pillanat gyökerestől megváltoztatta Magyarország és az elcsatolt területek, köztük Erdély életét. Rovatunk a honlap anyagaiból készült lényegi válogatásban, hétről hétre, lépésről lépésre korabeli lapok alapján igyekszik nyomon követni, mi minden történt velünk Trianon óta. 1919 és 1920 fordulóján a diktátum már mindenütt érezteti hatását... (Cseke Gábor)


Az antiszemita párt alakuló ülése
1919 december

Vasárnap délelőtt volt a Magyar Antiszemita Párt zászlóbontása. Délelőtt 10 órára hirdették a gyülést, de már jóval előbb megtelt a Vigadó nagyterme és kisebb terme, sőt nagyon sokan a folyosóra szorultak. Vagy három-négyezer ember lehetett együtt, nagyobbára egyetemi hallgatók és középiskolai diákok, s különösen sok nő is.

Rendőrök és katonák állták el a lépcsőházat és segédkeztek a rendőrségnek abban, hogy csak olyanok mehessenek föl a gyülésterembe, akik már is tagjai az antiszemita pártnak, vagy valamely keresztény egyesülés tagsági igazolványát fel tudják mutatni.

Az ülést Tichti Károly nyitotta meg, mert az előre megválasztott elnököt Egán Lajost betegsége gátolta a megjelenésben.

Az első felszólaló Meskó Mihály a budapesti egyetem teológiai tanára volt. Utána Szmrecsányi György intézett erős támadást a sajtó ellen.

Ezután Oláh Dániel volt munkaügyi miniszter annak a nézetének adott kifejezést, hogy bár entente segitséggel megcsinálták a koncentrációt, de az ellenpárt öröme nem fog nyolc hétnél tovább tartani, mert aztán megint ők fogják kezükbe ragadni a hatalmat...

Dr. Szalmáry József felszólalása után dr. Török Ernő előterjesztette a határozati javaslatot, amely öt pontban foglalja össze a párt követeléseit. Ezek közt kivánják, hogy az összes pénzintézeteket helyezzék állami felügyelet alá, hogy a kormány törvénnyel gátolja meg a külföldi bankokba való átutalásokat, követelik továbbá a még szabadlábon levő kommunisták őrizetbe vételét és a félrevezetett keresztény kommunisták szabadonbocsátását.


Testvéreink
1919 december

Ezer bajunkban, szenvedésünkben és nélkülözésünkben, kétségbeesett harcunkban, millió gondunkban és keservünkben, lehetetlen egy pillanatra meg nem állani ama hirek mellett, amelyek az ország egyes határvidékeiről érkeznek. Mindenütt ellenség, szuronyok áthághatatlan erdeje őrzi a dermarkációs vonalakat, senki se be, se ki, utlevél, cenzura, vámvizsgálat és ugyszólván lehetetlen az érintkezés az anyaországgal.

Nem lehet azonban olyan sűrű a szuronyerdő, olyan szigoru az ellenőrzés, hogy ne kapjunk pontosnál pontosabb hireket a nemzetiségi vidékekről. Hogyan jönnek ezek a hirek, felhők hátán, szelek szárnyán-e? - senkise tudja. Csak annyi bizonyos, hogy hozzánk érkeznek és elmondják, mennyit szenvednek az idegen megszállás alatt a tótók, a ruthének. Azt is tudjuk immárom, hogy ragaszkodnak Magyarországhoz a nyugatmagyarországi németek is, akik még a gondolattól is visszarettennek, hogy a boldogtalan Ausztriához kelljen csatlakozniok.
Megható a tótok ragaszkodása.

A cseh megszállás nehéz kinnapjai alatt széditő gyorsasággal derült ki, hogy a prágai testvérek mit értenek a felvidéki testvérek felszabaditása alatt. A derék tótok hamarosan ráeszméltek, hogy a magyarokkal eltöltött ezer esztendő sokkal jobban egybeforrasztotta a két népet és a közös bajok és örömök minden cseh agitációnál mélyebb hatást tettek a tót nép lelkületére. A felvidékről, forrongásaikról, sőt nyilt katonalázadásokról érkeztek hirek, maga a lakosság egyre jobban visszaretten a cseh felszabadítóktól és könnyes szemmel tekint dél felé, a nagy magyar Alföld végtelen siksága felé.

A ruthének is tiltakoznak az idegen elnyomás ellen és mindenképpen érvényesiteni kivánják a Wilson féle önrendelkezési jogot, amelyeknek alapján azonban nem elszakadni óhajtanak Magyarországtól, hanem az eddiginél szorosabb és eltéphetetlenebb közönségre kivánnak lépni a magyarokkal.

A párisi urak, akik most a világ békéjéről tanácskoznak, megszivlelhetnék ezeket a letagadhatatlan tényeket, mielőtt döntenének országok és népek sorsa felett. Nem csak azt kell megvalósitani, amit Wilson nagyszerü elméje elgondolt a világ ujjáalakitásáról, hanem mindazt meg kell valósitani, amit az eleven élet, a szenvedő, vérző, nélkülöző és nyomorgó népek kivánnak.


Kosztolányi Dezső
Jajveszékelő a magyar romokon

Jaj, merre menjek?
Jaj, merre nézzek?
Jaj, mit rebegjek?
Jaj, mit hazudjak?

Jaj, tán loholjak?
Jaj, tán feküdjek?
Jaj, mért akarjak?
Jaj, mért pihenjek?

Jaj, régi kertünk?
Jaj, versek álma?
Jaj, drága fajtám?
Jaj, bús vidékem?

Jaj, hogy sziszegjek?
Jaj, hogy üvöltsek?
Jaj, hogy kígyózzak?
Jaj, hogy harapjak?

Jaj, hol az arcom?
Jaj, hol a múltam?
Jaj, hol az ágyam?
Jaj, hol a sírom?

(1919. szeptember.)
 

Plakátok
1919 december

Magyarországon - ugy látszik - sohasem lesz vége a plakátháborunak. Az októberi forradalom a megváltás gyönyörüségeit hirdette falragaszokon, a bolsevizmus a hirdetőoszlopokon és a házak falán adta tudtunkra, hogy mint ellenforradalmárok reszkessünk, most meg a plakátok tengere zugja, bömböli felénk, hogy éljen dr. Önjelölt szeretett képviselőjelöltünk.
Az ember mosolyogna, ha szomoru és igazán sulyos állapotaink elkeseredésre nem kényszeritenék. Istenem, mi ez, hol vagyunk?! Halottaiból kell ezt a tragikus sorsu nemzetet feltámasztani, szivbe nem férő szeretettel, mérhetetlen munkával, tudással és tehetséggel az uj hazát kell felépiteni, az összeálló nemzetgyülésre a munkák munkája vár, mindenki, akinek majd helye lesz a parlamentben félisten kellesz, hogy legyen és akkor azt látjuk, hogy soha nem hallott nevek, ismeretlen kerületi akarnokok tolonganak és a plakátok ezrein vivják egymással a csatát dr. Senkise Ismeri és dr. Hátez Kicsoda.
Mikor veszik észre, hogy lejárt már nekik?


A kolozsvári egyetem tanárainak tiltakozása
1920 február

A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kolozsvári egyetem tanácsa és rektora hatalmas tiltakozást intéztek német, francia és angol nyelven a civilizált világ összes egyetemeihez az egyetemnek a románok által történt jogtalan eltörlése ellen. Ez a tiltakozás meggyőző és megrázó szavakban hatalmas föltárása mindazoknak a vérző sebeknek, amelyeknek a románok ejtettek az erdélyi magyarságon.

A tiltakozás elején az egyetem rektora és tanácsa az egyetemnek magas hivatása a természet és a világ igazságainak kutatására hivatkoznak, mely magas hivatás szolidárissá egyesít minden egyetemet, minden egyetemi tanárt. Ennek a szolidaritásnak nevében kérik a kulturált világ összes egyetemeit, hogy igazságukban őket megvédjék.

Az egyetemi jelentőségét és nívóját adatokkal igazolja a tanács és ráutal arra, hogy ennek a magyar városban magyar pénzből épült s fentartott egyetemnek, amelynek tanárai, mind tanulói nagyrészt magyarok, elvéte és az oláh király által történt ünnepélyes megnyitása jogtalan. Megrázó rövidséggel írja le a tiltakozás azokat a hallatlan atrocitásokat, amelyeket az oláhok a magyarokkal szemben Kolozsváron történt bevonulásuk óta elkövettek. Majd azt mondja az egyetem tanácsa: „Nem lehet az entente államok érdeke, hogy Magyarországból, ebből a Kelet támadásainak ellenálló hatalmas ezeréves várból uj Balkánt csináljanak..."

(Megjelent: Hargita Népe, 2009. január 16.)

Illusztráció: plakát a Tanácsköztársaság idejéből

Nincsenek megjegyzések: