2009. február 16., hétfő

Múltidéző: Amikor Trianon beintett (6)



A huszadik
szazad.hu portál advent első hetében archív közlemé-
nyeiben elért az első világháborút lezáró párizsi békekonferenciához, illetve Trianonhoz. E történelmi pillanat gyökerestől megváltoztatta Magyarország és az elcsatolt területek, köztük Erdély életét. Rovatunk a honlap anyagaiból készült lényegi válogatásban, hétről hétre, lépésről lépésre korabeli lapok alapján igyekszik nyomon követni, mi minden történt velünk Trianon óta. Román királyi ígéretek hangzanak el, a tanácsköztársaság vétkeseit vonják felelősségre... (Cseke Gábor)


Ferdinánd román király Csernovitzban
1920 június

Ferdinánd román király, Mária királynő és Erzsébet főhercegnő legutóbb Bukovinát látogatták meg, ahol Csernovitzban nagy ünnepséggel fogadták őket. A szokásos kihallgatások során a király rendkivül jelentős nyilatkozatokat tett, melyek közül a kisebbségre vonatkozók a magyarság szempontjából is érdekesek. Többek között ezeket mondotta Ferdinánd király: 
- Teljes akaratommal azon vagyok, hogy a nemzetiségek továbbra is a maguk nyelvébe fejlődhessenek és garantálom, hogy ezt szabadon meg is tehetik.
A zsidók képviselője beszédében annak az óhajnak adott kifejezést, hogy a zsidóságot a többi nemzetiségekkel egyenlő jogokban részesítették, mire a király német nyelven ezt válaszolta: 
- A zsidó lakosság biztos lehet arról, hogy Románia határain belül, mint minden polgár, ugyanolyan szabadságnak fog örvendeni.

Tíz népbiztos a vádlottak padján
1920 július

A királyi ügyészség tíz hónapon át tartó nyomozati munkálatok után főtárgyalásra vitte a letartóztatásban levő népbiztosok bünügyét. A proletárdiktatura bukása után - mint ismeretes - Kun Béla és azok a népbiztos társai, akik a bolsevizmus idején a tényleges hatalmat elsősorban gyakorolták, megszöktek és csak azok kerültek a büntető igazságszolgálatás elé, akik viszonylagosan alárendeltebb szerepeket vittek. 
A ma kezdődő nagy bünügyi főtárgyalásnak tíz vádlottja van. A kir. ügyészség vádindítványa szerint a követekezők: Vantus Károly, Haubrick József, Bokányi Dezső, Bajáki Ferens, Dovosók Antal, Nyisztor György, dr. Ágoston Péter, Kalmár Henrik, Kelen József és dr. Szabados Sándor.
A királyi ügyészség vádirata felöleli a büntetendő cselekményeknek azt a rengeteg nagy halmazatát, amelyeket a proletárdiktatura idején követtek. Természetes, hogy ezen büncselekmények tulnyomó nagy részében a fogvalévő népbiztosok nem ugy szerepelnek, mint a büncselekmények tettesei, hanem nagyrészt mint felbujtók és bünsegédek. 
Az első csoport felségsértés és lázadás büntettére, a második főcsoportra van osztva. Az első csoport felségsértés és lázadás büntettére, majd ujabb 38 rendbeli gyilkosság büntettére, továbbá zsarolás büntettére vonatkozik, a harmadik csoport ugyancsak zsarolásra vonatkozik s e részben 9 alcsoportba foglalta az ügyészség a különböző büncselekményeket, a negyedik csoport az ugynevezett szovjetpénz kibocsátása körül elkövetett büncselekményeket foglalja magában, s ezek miatt a király ügyészség pénzhamisítás büntette címén emel vádat.
A büncselekmények nagy tömege miatt a mostre bünügy főtárgyalását e csoportok szerint tárgyalják le. A vádindítvány mint a tíz vádlottal, mint tettestársakkal szemben a btk. 127. §-ának 2. pontjában ütköző felségsértés büntette címén azzal vádolja a népbiztosokat, hogy mint a magyarországi szociáldemokratapárt vezetőszerepet játszó tagjai közremüködtek az ugynevezett forradalmi kormányzótanácsnak megalakításában, majd mint népbiztosok, ennek a kormányzótanácsnak a tagjai lettek és ilyen minőségükben résztvettek annak megállapodásnak (platform) megvalósításában, amelyet tavaly március hóban a gyűjtőfogházban letartóztatásban volt Kun Béla és büntársaival egyetértésben létesítették. E platform értelmében - mint ismeretes - a szocialista és kommunista pártok egyesültek és célul tüzték ki a polgárság lefegyverezését, a polgári osztály megsemmisítését, a magántulajdon megszüntetését és a proletárdiktatura kikiáltását.
A vádlottak ilykép együtt és közösen résztvettek oly cselekmények elkövetésében, amelyek arra irányultak, hogy a magyar államnak a népképviseleti rendszeren, továbbá a törvényhozó és végrehajtó hatalom elkülönítésének és a bírói hatalom függetlenségének intézményes biztosításán, nemkülönben a miniszteri felelősség elvén alapuló alkotmánya, a polgárság lefegyverezésében, a munkástömegek és a csőcselék felfegyverezésében, a népakarat terrorisztikus elfojtásában nyilvánuló erőszakkal, megváltoztasék.
A lázadás büntettére alapított vád abból áll, hogy a vádlottak mint népbiztosok, szellemi vezetői voltak a bolseviki munkásokból, esküszegő katonákból és városi csőcselékből megszervezett és fölfegyverkezett csoportoknak és reá birták ezeket arra, hogy a törvényes rend uralmához ragaszkodó osztályokat fegyveresen megtámadják. A lázadásra vonatkozik a vörös hadsereg fölállítására kibocsátott rendelet megalkotása és végrehajtására vonatkozó cselekedet is. A népbiztosok ezt az osztályhadsereget arra használták föl, hogy a törvények uralmát és a jogrend helyreállítására irányuló mozgalmakat erőszakosan elfojtották.
A lázadás akkor kezdődött, amidőn a fölfegyverkezett csoportok 1919 március 21-ének éjszakáján a főváros vasuti pályaudvarait, a posta- és távirdahivatalokat az állami épületeket, kaszárnyákat és fegyvertárakat hatalmukba kerítették, a hatóságok fejeit elűzték, a rendőrszobákat megrohanták és kifosztották, a pénzintézeteket megszállották és az azokban őrzött értékek fölött való rendelkezési jogot magukhoz ragadták, többeket az utcán megtámadtak, tiszteket lefegyvereztek, rangjelzéseiket megszégyenítő módon letépték, a védekezőket bántalmazták és a lázadók személyében gyanus állampolgárokat tuszokul elhurcolták.
...A fővárosi sajtó képviselőin kívül a külföldi nagy hírlapok szintén tudósítókat küldöttek a főtárgyalásra. Több angol, amerikai, francia és olasz nagy ujság, továbbá számos bécsi hírlap küldötte ide tudósítóját.


Kun Bélát internálták a németek
1920 július

* A Neue Freie Pressenek táviratozzák Berlinből, hogy Kun Bélát egyelőre Liegnitzben internálják
* Böhm Vilmos nyilatkozik a népbiztosok internálásának előzményeiről

Bécs, julius 25. A Korrespondenz Herzog szóváteszi Böhm Vilmosnak, Kun Béláék volt bécsi követének egy nyilatkozatát a népbiztosok internálásának előzményeiről. A nyilatkozat így hangzik:
- Nekem az osztrák kormány kijelentéseihez nincs semmi hozzátenni valóm, sem abból nem vehetek el. Ugy történt az egész dolog, ahogy azt az osztrák kormány elmondja. Csak azt kivánom kiegészitőleg megjegyezni, hogy annakidején egy ántántmisszió főnökének közlése szerint Bethlen István gróf, a szegedi kormány meghatalmazottja néha abban az irányban interveniált, hogy a polgárháboru elkerülésére adja meg Ausztria a menedékjogot a népbiztosoknak. Én annakidején kormányomnak jelentést tettem arról, hogy az illető ántántmisszió főnöke mit mondott. 

Illusztráció: képek Csernovitzból

Nincsenek megjegyzések: