2009. március 31., kedd

Csatlakozás


Lassanként rajtolnak az európai parlamenti választások: nem csak nálunk, hanem egész Európában. Vagy megfordítva: nem csak Európában, hanem nálunk is. Pár évvel ezelőtt egy ilyen esemény elképzelhetetlen lett volna sokunk életében.

2005 áprilisában viszont az európai csatlakozásunknak örvendezhettünk Erdély- és Románia-szerte. Akkoriban került naplómba az alábbi bejegyzés.

(Szerda, április 27.) Örömünnep volt a hétfő mifelénk, Romániában, ami érthető, hiszen alakulhattak volna rosszabbul is dolgaink. Százas, hogy nem érdemeltük ki a csatlakozást, de az is biztos, hogy alaposan rádolgoztunk.

Buzgó igen-t mondtunk a házasságra, azzal a hátsó gondolattal, hogy menet közben majd elválik...

De a felcsiholt lelkesedés, a népségben-katonaságban gerjesztett érzelmi görögtűz több mint ismerősen köszönt vissza.

Kedd reggel rádiós riport számolt be arról, hogy egyik erdélyi nagyvárosunkban az óvodások is megünnepelték, hogy Strasbourg kegyes volt hozzánk.

Öt éves gyerek volt a kérdezett, akitől nagyokos riporter azt tudakolta, mit is ünnepeltek hétfőn az óvodában.

- A tyatlakozást... - gügyögte az öntudatos csöppség.

Riporter, látván, hogy nyerő napja van, tovább forszírozta:

- És hogyan ünnepeltetek?

- Énekejtünk, vejseket mondtunk...

Riporter, útban a hetedik mennyország felé:

- Te is szerepeltél, ugye? Elmondanád nekünk is, amit szavaltál?

- Pejsze... "Nyuszi ül a fűben, / ülve szundikálva, / nyuszi talán beteg vagy, / hogy már nem is ugorhatsz..."

Riporter elégedetten el...

Hallgatóban közben kínos emlékek ébrednek. Olyan időkből, amikor négy-öt éves csöppségek szájából hallotta vissza a Párt, a Főtitkár, a Haza kimondhatatlan szeretetét. Amiről azt hitte, hogy örökre eltűntek a nevelés kelléktárából.

Pedig hát a "papagájkór" ma is pusztít, csak a szöveg változik. A dresszírozás, az agymosás módja nem.

A rádióriportban hallottak, sajnos, nem a kivételt jelentik.

Tanárember mesélte, ugyancsak kedden, hogy egy nappal korábban elemista tanítványait felsőbb utasításra meg kellett rajzoltatnia az EU-hoz való csatlakozás ürügyén.

A gyerekek tanácstalanul néztek tanárukra, mert fogalmuk se volt arról, mit is lehet ilyenkor rajzolni.

(Gondoljunk csak bele: mi a helyükben mi a túrót rajzolnánk?!)

Volt ám fejvakarás, egyszemélyes ötletbörze, miegymás, aztán a tanár nagy nehezen kibökteforma:

- Hát.. például rajzolhatnátok virágokat... Sok-sok szép virágot...

Rajzoltak hát az elemisták virágot, rakásra. Hiszen a virág hálás jószág. Ott van mindig kéznél: anyák napjára, évkezdéskor és évzárókor, bármilyen eseményre és évfordulóra. A virág az univerzális lelkesedés agyonkoptatott, de még mindig működő szimbóluma.

A képekből pedig, valószínűleg, majd országos kiállítás nyílik.

Bizonyítandó, hogy nálunk még a hátulgombolósok is EU-pártiak.

Csak ide gyorsan azzal a tagsággal!

A többit bízzák csak ránk...


Illusztráció: Ady András fotója

1 megjegyzés:

Elekes Ferenc írta...

Énnekem nincsenek Györkös-képeim, szerencsémre itt láthatok néhányat belőlük. Azt az Esti itatást elnézegetném, azzal a bumeráng-holddal, amit csak úgy, odavetett.

Köszönöm, hogy volt ahová benézzek.