Egy fél életmű „dobozolása” (Botár László)

Van, aki kerek születési évfordulójának héthatárra szóló dínomdánommal állít emléket, de az alkotó ember ilyenkor inkább a tükörhöz folyamodik. Akárcsak a csíkszeredai Botár László képzőművész, aki ötvenéves születésnapjára albumot állít össze. A könyv az ünnepi számvetés ürügyével tulajdonképpen munkabeszámoló: arról az alkotóról szól - pályatársai és kritikusai tükrében, felhasználva mind a kortárs vallomásokat, mind a sajtóban megjelent elemzéseket -, aki nem csupán egyéni utat teremtett magának a képzőművészetben, hanem gazdag szervezői munkát végzett az alkotó erők összefogására és kibontakoztatására. Erről beszélgettünk.

Cseke Gábor

- A Megélt pillanatok címet viselő jubileumi album sokoldalú képzőművészeti munkásságod keresztmetszetének ígérkezik. Miben áll konkrétan ez a sokoldalúság? Hányféle "doboza" létezik annak a tevékenységnek, ami Botár László napjait kitölti?

- Vegyük sorra őket...

a) Aktív képzőművészet. Szoktam mondogatni: designt végeztem, ezért festek, és olykor szobrot is készítek. De úgy hiszem, nem az számít, ki mit végzett, hanem az, hogy az ember tudjon magával elszámolni.

b) Munkahelyi megbizatás. A Hargita Megyei Kulturális Központ vizuális művészetek irányítója vagyok, státusom szerint kultúrhivatalnok, de az esetek többségében gyakorló nyomdai tervező, alkalmazott grafikus. Munkatársaim, főnökeim megbecsülnek, nincs időm unatkozni.

c) Saját vállalkozás. A design számomra egészen más világ, külön is választom. Az előbbi művészet, ez szakma. Terveztem én lánctalpas traktort is a régi világban, méghozzá három prototípust, amelyekből exportáltak is. Mostanában az ez irányú munkám belsőépítészeti tervezésekből áll. A formatervezés belső elveken alapszik, bármiről is legyen szó.

d) Művészeti szervezőmunka. Jó pár esztendeje szervezője és lebonyolítója vagyok a Hargita Megyei Képzőművészeti Tárlatnak, ami nem gépies seregszemléje a megyében élő képzőművészek éves tevékenységének, hanem egyfajta közösségteremtő esemény, amikor összegyűlünk és közösségként is megéljük azt, hogy szakmailag is függünk egymástól. Hűséges, ugyanakkor jól kinevelt közönsége van Csíkszeredának, amely nap mint nap akarva-akaratlan is nevelődik, és ezáltal egy bizonyos szinten műértővé válik. Ez nagyon egészséges jelenség. Itt legalább ezer emberre jut egy képzőművész, és ez nagyon jó arány. Amikor a megyei tárlathoz felleltároztam a képzőművészeket, mintegy kilencven szakavatott művészt számláltam össze. Néhány kivétel akadt csupán, akiknek nincs felsőfokú végzettségük, de őket már a szakma többszörösen igazolta.

e) Táborvezetés. Nyár végén, koraősszel pár esztendeje rendszeresen sor kerül a Free Camp elnevezésű nemzetközi alkotótábor megszervezésére, amely szinte korlátlan alkotói szabadságot jelent a rajta részt vevő romániai, magyarországi és más európai országokból érkezett, sőt, távol keleti képzőművész vendégeink számára, s mert közös műteremben folyik a több napra szóló munka, egyfajta interaktív iskola is mindannyiunknak. E parttalan alkotókedv mederben tartása minden esetben az én tisztem.

Az elvonatkoztatásban is az emberközpontúság vezérel

- Ismert tény, ám munkáidat megszemlélve első pillantásra is megállapítható, hogy azok egy fogalmilag-képileg elvontabb művészeteszmény jegyében születtek. Miért kötöttél ki a figuratív ábrázolástól való elfordulás mellett?

- Nem így fogalmaznék, hiszen a figuratív fogalma nem kimondottan a realisztikus ábrázolási módon megjenített emberi alakot jelenti számomra, hanem szimbólumerővel ható valóságelemeket. Olykor az emberi alak is felsejlik alkotásaimban, ezek jórészt női figurák vagy csak jelzések. A női test és a benne rejlő lélek annyira bonyolult, hogy bármely gondolat tolmácsolására alkalmas. Gyakran éltem is e lehetőséggel és nem mindig teljes méretű mivoltában ábrázoltam szépségét, olykor rútságát. A részletekkel tömörebben lehet közölni. Ezért választom a kevéssel tömörebben közlési módot, helyet hagyva a továbbgondolásnak is. Ahol teljes elvonatkoztatást sejtünk, ott is az emberközpontúság vezérel, mert nehéz elszakadni az emberi érzelmektől, kapcsolatrendszerektől, ezek egymásra gyakorolt viszonyától és egyáltalán attól, ami mindannyiunkat meghatároz: az én és a közösség viszonyától. Mindezek megjelenítési formájának különbözősége adja nálam a sokszínűséget. Továbbá a figuratív nálam nemcsak az embert jelenti, beleértem a minket körülvevő, letapintható valóságelemet is.

- Előző kérdésem folytatásaként ugyanakkor megállapítható, hogy egyike vagy azon képzőművészeknek, akiktől a legtöbben vásárolnak, ma már egy-egy Botár-képet birtokolni kitüntető szerencsét jelent. Mit gondolsz, miért szeretik a képeidet?

- Vannak olyan munkáim, amelyek révén egyértelműen közlök, amikor csaknem egy impresszió láttatása a téma. E munkákat kedvelik szélesebb körben, de nem ezek jelemeznek leginkább, hanem az a fajta láttatás, amikor együtt gondoljuk végig a képet a nézővel. Amúgy nem szoktam a munkáimat sehová besorolni. Számomra teljesen mindegy, minek nevezik, az csak egy kifejezés, attól még a munka munka marad, de ha már magamnak is valamely szofisztikált elnevezést kell használnom, akkor úgy látom, valóban a neoexpresszivizmust vagy az organikus absztrakciót érintik munkáim. Mindezeken túl próbálok őszinte lenni alkotásamban. Lehet, hogy leginkább ezért szeretik képeimet.

A szabadságvágy nálam tényleges szabadság

- Szervezői tevékenységed nagy előszeretettel terjed ki olyan megnyilvánulási formák felé, amelyek mindenek előtt a szabadság, az alkotói gúzsbakötés bármely formáját mellőző szellemiséget árasztják. Elég, ha csak a Free Camp táborra vagy a Studio 9 nevű művészeti csoportosulásra gondolunk, amelyeknek egyik kezdeményezője, létrehozója vagy. Mi áll e hangsúlyozott szabadságvágy mögött?

- Saját magam állok a megélt fél évszázadommal. A szabadságvágy nálam nem csak vágy, hanem tényleges szabadság. Gondolok itt az alkotói szabadságra és egyáltalán a létformámra. Szabad tudok lenni, mert mindennapjaim bármely pillanatában azt teszem, ami örömmel tölt el és ami foglalkoztat, legyen az munkahely, család vagy műterem. A szabadságvágy mindannyiunkban benne él, csak egyénenként másként értelmezzük. Nálam az alkotói szabadság az, ami mellett eltörpül az anyagi nyűg, persze ehhez megvan a több mint megértő családi hátterem.

- Egy sajtótájékoztatón úgy nyilatkoztál, hogy munkahelyeden, a Hargita Megyei Kulturális Központnál grafikusi elhivatottságod meghatározó módon érvényesül az intézmény rendezvényeinek látványterveiben is, tehát vizuális szaktudásod hozzájárulása nélkül nem is képzelhető el bármilyen akció. Beszélj ilyen értelemben az alkalmazott grafikában elért főbb eredményeidről is.

- Említhetem a Hargita Megyei Kulturális Központ mostani arculatát, honlapjának megjelenési formáját, emblémáját, bemutató füzetét. Ezek azonban nem személyes eredmények, hanem jól működő csapatmunka áll mögöttük. A periodikus vagy egyedi rendezvényeinknek is feladatunk színvonalas, korszerű egyéni vizuális megjelenítési módot megfogalmazni. Igyekszünk, hogy szórólapjaink, plakátjaink, meghívóink ne csak a logo megjelenésével közöljék a hovatartozást, hanem viseljék magukon intézményünk arculatát.

- Úgy hírlik, hogy jubileumi albumodnak te vagy a szellemi irányítója. Milyen elképzelésre építed fel a válogatást, mi az, amit szeretnél megmutatni az eltelt fél évszázad művészeti megvalósításaiból?

- Az albumot annyiban szerkesztem magam, hogy a vezérfonalát próbálom meghatározni hamár megéltem ezeket az elégtétellel teljes pillanatokat. A szövegek szerkesztését gyakorlott publicista végzi, a grafikai szerkesztésben, nyomdai tervezésben Ádám Gyula kolégám lesz segítségemre. Nem retrospektív albumra gondoltam. Azt szeretném közzé tenni ami ténylegesen jellemez engem és ami az eddigi pályafutásom eredménye. Inkább az utóbbi periódust láttatnám, sőt terveim szerint a még meg nem született munkák is helyet kapnának az albumban. Nem folyamatot kívánok elmesélni benne, hanem bizonyítható tényállást közölni. Azt, hogy ez és ez vagyok a mai napon. Ehhez felkértem egy sor művészettörténészt, publicistát, műkritikust, mindazokat, akik alkotó gondolataikkal már megtisztelték kiállításaimat megnyitó beszédeikben, hogy vessék papírra mai gondolataikat alkotásaimról, az eltelt idő távlatában. A több irányból érkező megközelítéssel és kritikával próbálok teljesebb képet rajzoltatni eddigi munkásságomról.

- Befejezésképp próbáld meg öt mondatban összefoglalni eddigi életútad főbb tanulságait: mivel vagy elégedett és mivel maradtál adósa saját magadnak a következő ötven évre?

- (1) Elégedett vagyok azzal a ténnyel, hogy ma beszélhetünk eddigi munkásságomról. (2) Ezután is keresni fogom az olyan alkalmakat, amikor csakis és teljes mértékben az alkotásnak szentelhetem minden energiámat. (3) Itt az autonóm művészetre gondolok. (4) Ehhez szükséges a nyugalom, efektív csend és egyedüllét. (5) Csak így lehet megérlelni, átgondolni mindazt az információhalmazt, aminek csak egy szerény hányada mindaz, ami az alkotó személyét foglalkoztatja, majd megfogalmazni és közölni azt, ami erre érdemes.

*

Botár László (1959, Csíkszentkirály) designer, grafikus.

1978-ban elvégzi a marosvásárhelyi Zene és Képzőművészeti Középiskolát. 1984-ben design szakon diplomázik a kolozsvári Ion Andreescu képzőművészeti akadémián. Éveken át végez designeri munkát (Csíkszeredai traktorgyár, Syrinx Kft, BPM System Kft, Ambient Team Kft), közben a Hargita Visual Art elnöke 2003-ig. Jelenleg a Hargita Megyei Kulturális Központ referense. Tagja a Román Képzőművészek Országos Szövetségének (1990-től), a párizsi Assotiation Internationale des Arts Plastique-nak, a Barabás Miklós Céhnek (1994-től), a stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesületnek (1995-től). A Studio 9 képzőművész csoportosulás egyik alapítója, számos képzőművészeti tábor vendége. Grafikai munkái számtalan országos és nemzetközi tárlaton vettek részt.Köztéri alkotásai Csíkszeredában, Csíkszentkirályon, Csíkcsicsóban, a parajdi sóbányában láthatók.

A művész műtermi portréját Ádám Gyula készítette