Jóideje már, hogy a Transindex portálra felkerült Udvardy Frigyes A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003 című nagyszabású sajtófeldolgozása, amely a magyar nyelvű lapközleményekből sűrítve tömöríti és rakja időrendi sorrendbe a romániai magyar kisebbség helyzetéről szóló legfontosabb híreket, beszámolókat, kommentárokat a jelzett időszakból.
Az adatbázis előnye, hogy sokféle szempont alapján rá lehet benne keresni ugyanarra az információra (intézmény, szerző, helyszín), s kereken 42123 találat végigböngészése után az ember nagyjából képet kap a rendszerváltás utáni Románia kisebbségpolitikájának mindennapjairól.
Kíváncsi lettem, vajon az adatbázis milyen tükröt tart elém, hszen az említett időszakban magam is próbáltam hozzátenni a magam meglátásait a sajtószabadság nyitotta lehetőségeket kihasználva.
Alább közzéteszem, mindenek előtt a magam okulására, azt a párlatot, amit a szerző megjelent publicisztikai kölzeményeim alapján szűrt le a lapgyűjtemények (RMSZ, Magyar Nemzet) segítségével.
*
Névmutató: Cseke Gábor, 96 találat
1990. február 25.
Febr. 24-25-én Sepsiszentgyörgyön tartották meg az RMDSZ harmadik küldöttértekezletét. Megválasztották az RMDSZ Országos Ideiglenes Bizottságát. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László, elnök: Domokos Géza, az elnökség 11 tagú. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./ Az elnökség tagjai: Domokos Géza elnök, alelnökök: Balázs Sándor /Kolozsvár/, Borbély Zsolt Attila /MISZSZ - Temesvár/, Folticska Ferenc /Bukarest/, Formanek Ferenc /Szatmár/, Verestóy Attila /Bukarest/, tagok: Antal István /Székelyudvarhely/, Béres András /Marosvásárhely/, Nagy Béla /Nagyvárad/, Sylvester Lajos /Sepsiszentgyörgy/, Zólya László /Csíkszereda/. A bukaresti titkárság: Bitay Ödön, Ágoston Hugó, Czédly József. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./ Intéző bizottsági tagok: Bodó Barna /Temesvár/, Csávossy György /Fehér megye/, Hosszú Zoltán /Arad/, Jakab Elek /Szeben megye/, Lányi Szabolcs /Bukarest/, Madaras Lázár /Brassó/, Szilágyi Zsolt /MISZSZ-Nagyvárad/, Takács Csaba /Hunyad m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Zöld Péter /Moldva/. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./ A febr. 24-25-én Sepsiszentgyörgyön tartott küldöttértekezletről folytatásokban beszámolt a Romániai Magyar Szó. Sylvester Lajos, az RMDSZ Kovászna megyei elnöke nyitotta meg az értekezletet. Domokos Géza elnök az egység megőrzésének fontosságára tért ki. Az RMDSZ-nek közel 600 ezer beiratkozott tagja van. Romániában erősödnek az egypártszerű reflexek. Aggasztóak a rendkívüli módon aktivizálódó sovén és nacionalista tendenciák, amelyek nyomást gyakorolnak a hatalomra, hogy levegye a napirendről a kisebbségi jogok visszaállítását. Ne legyenek illúzióink, hangsúlyozta Domokos Géza, a nacionalista román politika hamar éreztette befolyását a kormányban, a politikai pártok egy részénél, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsában, a minisztériumokban, a diplomáciában, sőt a külföldi sajtó egy részénél is. Katona Ádám /székelyudvarhelyi RMDSZ/: szervezetük a régi Udvarhelyszéket fogja át. Programjukban szerepel az önálló Udvarhely megye, a bányakatonáskodás megszüntetése stb. Taglétszámuk vidéken 52 763, városban 22 325. Aktiválják a gazdaköröket. Garda Dezső /Gyergyó és vidéke/: az iskolaügyben tettek a legtöbbet, érződik a román kollégák ellenállása. Aláírást gyűjtöttek a Bolyai és a marosvásárhelyi egyetem érdekében, a Bolyai Farkas Líceum ügyében. A szervezet 20 ezer tagot számlál. Csávossy György /Fehér megye/: 10 ezer körüli a taglétszámuk. Sikerült a Bethlen Gábor Kollégiumban /Nagyenyed/ leválasztani a román osztályokat. Szeretnél bevezetni a kántortanító-képzést és talpra állítani a csombodi magyar nyelvű kertészeti oktatást. Takács Csaba /Hunyad megye/: taglétszámuk nem haladja meg az 5000-ret. Sikerült székházat szerezni, önálló magyar óvoda indult Déván. Megoldásra vár az iskolaügy. Megindult a Hunyad Megyei Hírlap Déván. Balázs Sándor /Kolozs megye/:50 ezres az RMDSZ-taglétszám a megyében, súlyosak a Vatra Romaneasca támadásai. A dialógus érdekében létrehozták a Puntea című lapot. Sikerült visszaállítani az önálló volt piarista gimnáziumot. Megalakult az egyetem érdekében a Bolyai-bizottság. Célszerű lenne a magyar egyetemet támogató százezer aláírást eljuttatni az ENSZ-hez, egyben könyvet kellene kiadni az egyetem történetéről. Pillich László /Kolozsvár/ javasolta: induljon a kolozsvári magyar újságíróközösség szerkesztésében önálló RMDSZ-lap. Sylvester Lajos /Háromszék megye/: taglétszámuk 55 ezer. A hagyományos magyar iskolák visszaállítása ősszel lesz. Mellettük működik a szórványbizottság, elkezdték a kapcsolatfelvételt a csángókkal. Káli Király István /Maros megye/: taglétszámuk százezren felüli. Jelenleg a feszült helyzet központja Marosvásárhelyen van. Megalakult a magyar orvosok és a magyar egyetemisták országos szövetsége. Kiadják román nyelven a Dialog című lapot. Tőkés László elnökké választását javasolta. András György /Marosvásárhely/ a teljes vallásszabadságot, a sajtó- és tévéhálózat megszervezését, a csángók problémájának megoldását és az RMDSZ Erdély-központúságát szorgalmazta. Leopold Lászó /nagybányai RMDSZ/: a vidéken összesen 15 ezer tagjuk van. Újraindult a megszűnt líceumi magyar osztály. Zonda Attila /Máramarossziget/ mintegy 6 ezer fős a taglétszámuk a két városban s a kilenc községben. 1848-as emlékmű visszaállításán dolgoznak. Újjáéledt a vegyeskórus. 2500 kötetes könyvtárat hoztak létre. Megindították a Máramarosszigeti Naplót. Bura László, a Kölcsey Ferenc Líceum /Szatmárnémeti/ igazgatója /Szatmár megye/ 50 ezer tagról adott hírt. Elkezdték a dialógust az Impreuna-Együtt című kétnyelvű lap kiadásával. A Kölcsey Líceumban az eddigi 8 helyett 33 magyar osztály működik. Jakab Elek /Szeben megye/: taglétszámuk 3500 körül mozog, központjuk Medgyesen van. Medgyesen I-VIII. osztályos iskolát biztosítottak. Vida Gyula /Szilágy megye/: 20 ezer fős a taglétszámuk. Figyelni kell a gazdasági életre, a magyarokat sorra kiszorítják a vezető állásokból. László László a Szilágy megyei oktatásról: Szilágysomlyón és Sarmaságon megtörtént az átszervezés. Jellemző Selymesilosva esete: ebben a magyar községben magyar gyermek magyar tanároktól voltak kénytelenek huszonöt éven át minden tantárgyat románul tanulni. Éltes Imre /Csíkszereda/, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnöke: a párt febr. 22-én jött létre két hasonló párt egyesülésével. Az RMDSZ kollektív tagjai akarnak lenni. A teremben először hevesen elutasították, hogy Kocsis Sándor, a Független Magyar Párt képviselője kapjon szót, végül mégis beszélt, de nem volt meggyőző. Bejelentette, hogy Vincze Jánost megfosztották elnöki funkciójától. Csutak István, a MISZSZ /Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége/ képviselője helyesli a politikai sokszínűséget. Nem tartják elég határozottnak az RMDSZ fellépését. Ezután bizottságokban folytatódott a vita. Az újságíró, Cseke Gábor a legnépesebb, a programszövegező bizottság munkáját kísérte nyomon. Rengeteg felszólalás volt, indulatos és hosszú vita. Febr. 25-én reggel Verestóy Attila /Bukarest/ volt az első felszólaló. Sokan hallani sem akarnak a Független Magyar Pártról /FMP/, pedig szükség van arra, hogy ne maradjunk egyedül a politikai küzdőtéren, jelentette ki Verestóy. Kincses Előd /Marosvásárhely/ szerint el kell gondolkodni azon, miért tudta az FMP a kritikus pillanatban a hangját hallatni. Az RMDSZ párttá válhatna. Lányi Szabolcs /Bukarest/ szerint FMP-t el kell fogadni realitásnak. Tőkés László bejelentette a jan. 24-én megalakult Magyar Keresztény Egyházak Szövetsége csatlakozását az RMDSZ-hez. Markó Béla /Marosvásárhely/ az ideiglenes vezetőséget jelölő bizottság megbízásából javasolta: a küldöttközgyűlés válassza meg az RMDSZ tiszteletbeli elnökévé Tőkés Lászlót. A javaslatra felcsattant a taps a teremben. Erőss Péter /Háromszék/ kérte az Amerikába készülő Tőkés Lászlót, hogy ne feledkezzen meg útja során a csángók nehéz helyzetéről. Tőkés László ezt megígérte. Demény Lajos /Bukarest/ elégedetlen: még mindig nincs állandó kapcsolat Bukarest, Marosvásárhely és Kolozsvár között. Nyilatkozatban ki kell mondani, hogy az RMDSZ az önrendelkezés alapján áll. Erdélyben hivatalosnak kellene lennie a magyar nyelvnek. Össze kell állítani a nemzetiségi törvény tervezetét. Domokos Géza figyelmeztetett: túl sok idő ment el pártkérdésekre. Szép a helyi autonómia, de ha bekerül a programba, akkor az egész alkotóelemeire hull szét. Végül megszavazták a vezetőség személyi összetételét. /Cseke Gábor: Ágyúöntők unokái. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1.- /6 folytatásban/ márc. 8./
1991. január 21.
Bukarestben jan. 21-én a parlamentben megemlékeztek az 1941. jan. 21-i bukaresti zsidóellenes pogromról. Moses Rosen elmondta, hogy a borzalmak túlélőjeként tanúskodik. A Romania Libera is őszintén írt a történtekről, a jan. 23-i Adevarul viszont nemzetgyalázásnak nevezte az őszinte emlékezést, olvashatjuk Cseke Gábor cikkében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
1991. február 19.
Cseke Gábor beszámolt arról, hogy Gabriel Gafita román író, aki a Kriterion Kiadó "magyar írók románul" sorozatának szerkesztője volt, amellett a magyar irodalom lelkes propagálója, a Romania Libera febr. 15-i és 16-i számában Tőkés Lászlóhoz írt nyílt levelében szóvátette, hogy Tőkés Lászlónak, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének bizonyos megnyilvánulásaiban az "etnikai fundamentalizmus" és a "szelektív emlékezet" jelentkezik. Cseke Gábor hozzátette, hogy Gafita becsületes, nyíltsága és keménysége erkölcsi alapot nyújt ahhoz, hogy bíráljon. Az előzmény az volt, hogy Tőkés László a Romania Libera febr. 6-i számában elmondta David Porter sokat vitatott könyvéről /With God for the People (London, 1990.)/, hogy nem sok köze van hozzá, mindössze magnóra mondta életét és vélekedéseit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./
1991. október 19.
Okt. 19-én Katona Ádám - ígéretéhez híven - megjelent Agyagfalván, másodmagával. A rendőrség nyilvántartotta a Székelyudvarhely-Székelykeresztúr közötti forgalmat, megállapította, hogy gyanús mozgolódás nem történt, írja Cseke Gábor, ironikus hangon. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./ Forrai Tibor visszautasította Cseke Gábor hangvételét, mondván, tudósítását küldje a Tromfnak, ott lehet így gúnyolódni, humorizálni. Cseke Gáborral szemben megerősíti, igenis többen eljöttek Agyagfalvára, magánszemélyek és intézmények is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./
1992. február 11.
Idén három nagy évforduló vár a romániai magyarságra: Arany János születésének 175., Kőrösi Csoma Sándor halálának 150., az első állandó magyar színtársulat megalakulásának 200. évfordulója Kolozsvárott - sorolta Horváth Andor művelődésügyi államtitkár. Öröm tapasztalni, hogy az olyan nagy hagyományú közművelődési intézmények, mint az EME és az EMKE, pontos, jól kidolgozott tervekkel indulnak az 1992. évnek. A jelzett eseményekre odafigyel az egész magyar szellemi élet, ugyanúgy a budapesti Művelődési és Közoktatási Minisztérium, képviselői jelen lesznek az ünnepségeken. /Cseke Gábor: Beszélgetés Horváth Andor művelődésügyi államtitkárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./
1992. március 25.
Románia kormánynyilatkozatot adott ki, elítélve a néhány lapban megjelenő sovén és antiszemita jellegű álláspontot, továbbá azt, hogy "a romániai sajtó eszközeivel legionárius vagy fasiszta jellegű szélsőséges hangsúlyok jussanak érvényre." Ezek a kiadványok "megengedhetetlen, személyek elleni támadásokat indítanak, beleértve olyan országok diplomáciai képviselőit is, akikkel Románia baráti viszonyban van." /Románia kormányának nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 28-29./ A nyilatkozatot egyelőre egyetlen román napilap, a Tineretul Liber közölte, a többi meg sem említette. /Cseke Gábor, Bukarest: Folytatódik a frontos párbaj. = Magyar Nemzet, márc. 27./
1992. május 9.
Dr. Csapó József képviselő, az RMDSZ elnökségének tagja rámutatott arra, hogy sok érv szólt az RMDSZ kongresszusának megtartása mellett és sok érv szólt az elhalasztása mellett is. Csapó nem támogatta a halasztást, de a többség így döntött és ő aláveti magát a többség akaratának. /Cseke Gábor, Budapest: az RMDSZ kongresszusát a körülmények halasztották el. = Magyar Nemzet, máj. 9./
1992. május 29.
Befejezte budapesti látogatását az RMDSZ parlamenti frakciója, melyet Kozsokár Gábor szenátor, a szenátus alelnöke vezetett, s amely az Országgyűlés alkotmányozó, törvényelőkészítő és jogügyi, valamint emberjogi bizottsága meghívásának tett eleget. A magyar parlament első ízben találkozott az RMDSZ-frakció küldöttségével. Budapestről hazatérve Kozsokár Gábor kedvezően ítélte meg a megbeszéléseket. Nem akarták őket befolyásolni, tanácsot sem adtak, számolt be a szenátor, inkább a véleményüket akarták hallani arról, hogyan lehetne javítani a romániai magyarság helyzetén. /Cseke Gábor, Bukarest: Az RMDSZ küldöttségének budapesti látogatása. = Magyar Nemzet, máj. 29./
1992. június 8.
Jún. 8-án, a román parlament két házának együttes ülésén - heves vita után - a választások elhalasztása mellett döntöttek, annak ellenére, hogy előzőleg a képviselőház júl. 26-ára tűzte ki a választás időpontját. Hiába sürgette Stolojan miniszterelnök a választások mielőbbi megtartását, ugyanez volt Domokos Géza RMDSZ-elnök felszólalásának is a lényege. /Cseke Gábor: Elhalasztották a román választásokat. = Magyar Nemzet, jún. 10./
1992. június 17.
Sandra Pralong román származású, amerikai állampolgárságú fiatalasszony, a Soros Alapítvány koordinátora nyilatkozott a Cotidianul napilapnak a Soros Alapítványt ért vádaskodásokkal kapcsolatban. Tünetértékű, jelentette ki, hogy a román szenátusban Adrian Motiu szenátor durva kirohanásával szemben senki sem állt ki, hogy elmondja, az alapítványnak semmi köze sincs a nemzeti színekhez, szándéka éppen a nemzeti türelmetlenség kiiktatása. /Cseke Gábor, Bukarest: Összekapcsolják a magyar mumussal. Bukarestben élesen bírálják a Soros-alapítványt. = Magyar Nemzet, jún. 17./
1992. június 18.
Birtók József a Romániai Magyar Szó ápr. 3-i számában azzal a váddal illette Tőkés László püspököt, hogy magatartásával akadályozza a magyar műholdas televíziózás ügyét. A püspök kifejtette, hogy éppen ellenkezőleg, kezdettől pártolta a magyar műholdas televíziózást. A komoly sajtónak jól tájékozottnak kell lennie. Annyi előlegezett bizalom kijárt volna neki, hogy ne tekintsék a magyar televízió ellenségének. Romániában dúl a gyanakvás, folyik a magyarság választott vezetőinek lejáratása. "Ezt hagyjuk másokra", javasolta Tőkés László. /Tőkés László: Hitelrontás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./ Cseke Gábor másnap vezércikkben válaszolt, magyarázkodott, mi is tévedhetünk, nem jó a bűnbakkeresés stb. /Cseke Gábor: Átkos provincia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
1992. augusztus 22.
Lezajlott a sokat rágalmazott esemény, a Magyarok III. Világkongresszusa. Szinte vele egyidőben tartották világtalálkozójukat a lengyelek, majd az ukránok, de azokat nem követték hisztériás felhangok. - Megválasztották a Magyarok Világszövetsége új vezetőségét, amely részben a régi. Elnök újra Csoóri Sándor, a három alelnök: Fónay Jenő /Magyarország/, Dobos László /Kárpát-medence/ és Jakabffy Ernő /nyugati emigráció/. - Aug. 22-én megtartották Budapesten az Erdélyi Magyar Kongresszust. Előzetesen szórólap keringett a Magyarok III. Világkongresszusa résztvevői között: A független Erdély esélyei című előadásra szóló meghívó. Az előadóként feltüntetett Borbély Imre, Katona Ádám, Kreczinger István és Hajdú Demeter nem tudtak az előadásról. Az Erdélyi Magyar Kongresszuson beteget jelentett, távol maradt az egyik szervező, Csapody Miklós országgyűlési képviselő, szintén távol maradt a rendezvényről Borbély Imre és Tempfli József püspök. - Az Erdélyi Magyar Kongresszuson Zolcsák István /Brazília/, Király Károly Erdélyből és Eva Maria Barki /Ausztria/ tartott előadást, majd a résztvevők elfogadták az erdélyi magyar önrendelkezési nyilatkozatot. Király Károly, akit a kongresszus az Erdélyi Világszervezet társelnökévé választott, nem osztotta az eseményhez fűződő általános aggodalmakat. Az önrendelkezés elvét már a gyulafehérvári nyilatkozat is kimondja, állapította meg. - Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az Erdélyi Magyar Kongresszus összehívását furcsának tartotta: nélkülünk ki hívhat össze kongresszust? - Az Erdélyi Magyar Kongresszus nyilatkozatot adott ki, ebben követelte az erdélyi magyarság számára az önrendelkezési jogot, felszólította a magyar kormányt, teljesítse kötelezettségét az erdélyi magyarság védelmében, a nemzetközi fórumok előtt. /Cseke Gábor: Utóhangok, rezdülések. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./
1993. január 26.
Az RMDSZ kongresszusi határozatai között szerepelt, hogy az RMDSZ részt kíván venni a magyar-román tárgyalások őket érintő részénél. Teodor Melescanu külügyminiszter jan. 26-án, a magyar-román külügyminisztériumi szakértői tárgyalások megkezdése előtt fogadta az RMDSZ háromtagú küldöttségét /Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, Tokay Györgyöt, a képviselőházi frakció vezetőjét és Verestóy Attila szenátort/. Markó Béla elmondta, hogy a legpozitívabb eredmény a tárgyalás ténye volt. "...még nem ismerjük a romániai magyar kisebbség helyzetére vonatkozó vitás szövegeket, amik javaslatként szerepelnek e tárgyalásokon, ez majd egy későbbi szakasz feladata lesz." /Cseke Gábor: Melescanu komolyan veszi az RMDSZ-t. = Magyar Nemzet, jan. 27./
1993. január 30.
A román parlament jóváhagyta az Európa Tanácshoz küldendő tíztagú küldöttség összetételét, köztük van Frunda György RMDSZ-szenátor, a "másik magyar" Furo Iuliu, a Nagy Románia Párt képviselője. Frunda György szerint ahhoz, hogy felvétele az Európa Tanácsba ne legyen formális, Romániának garanciákat kell nyújtani a kisebbségi jogok biztosítására. /Cseke Gábor, Bukarest: Románia szeretné elnyerni felvételét az Európa Tanácsba. = Magyar Nemzet, jan. 30./
1993. február 2.
A Securitate volt tagjaiból, hírszerzőiből megalakult a Becsület, Méltóság, Demokrácia és Igazság Liga, melyet Gheorgeh I. Ivascu tartalékos szekustiszt hozott létre. Fő céljuk az országot katasztrófa felé vivő vezetők végleges félreállítása. /Cseke Gábor, Bukarest: Szervezetbe tömörülnek a Securitate volt tagjai. = Magyar Nemzet, febr. 2./
1993. február 5.
Elmaradt Iliescu elnök febr. 5-re tervezett kolozsvári látogatása, amit azzal indokoltak, hogy a köd miatt a repülőgép nem tudott felszállni. /Cseke Gábor, Bukarest: Elmaradt Iliescu kolozsvári útja. = Magyar Nemzet, febr. 6./
1993. február 8.
A román parlament Strasbourgból hazatérő tíztagú küldöttsége febr. 8-án sajtótájékoztatón számolt be az Európa Tanács üléséről. Florea Dudita szenátor, a küldöttség vezetője durva hibának ítélte meg Doina Cornea asszony ügyészség elé idézését, ugyanígy a televízió azon döntését, hogy a kisebbségi adásokból száműzik a politikát. Adrian Paunescu azzal vádolta Frunda György RMDSZ-szenátort, hogy Strasbourgban nem Románia érdekeit védte, hanem "másvalakiét", továbbá megengedhetetlennek nevezte, hogy Frunda György feltételeket szabott az ET-tagsághoz. Frunda György válaszában leszögezte, hogy a feltételeket nem ő szabja meg, hanem Európa. Az ülésszakon elfogadott kisebbségi jegyzőkönyv Románia általi elismerése a román törvények részévé avatják az egyéni és kollektív kisebbségi jogok elismerését. /Cseke Gábor: Bukarest ragaszkodik az Európa tanácsi tagság megszerzéséhez. = Magyar Nemzet, febr. 9./
1993. március 2.
A román lapok, a rádió és televízió hevesen támadják Tőkés Lászlót. Az ő kijelentése csak ürügy volt egy kampányhoz, nyilatkozta Verestóy Attila a Romániai Magyar Szónak és a Magyar Nemzetnek. A román parlamentben az ilyen problémákra órákat pazarolnak, az RMDSZ probléma-csomagjai azonban visszhang nélkül maradnak. A feszültségkeltésre szükség volt a tanügyi törvény vitája előtt. A Nagy Románia Párt sajtóértekezletén elhangzott, hogy a magyarokat ki kell utasítani az országból, ilyen kijelentés után senki sem robbantott ki parlamenti vitát. Tőkés László a Romania Liberanak nyilatkozott: szerencsétlen kifejezésnek minősítette saját kijelentését, megnevezve a romániai magyarság néhány fontos problémáját is. /Cseke Gábor, Bukarest: Van-e etnikai tisztogatás Romániában? = Magyar Nemzet, márc. 3./
1993. március 30.
Viorel Hrebenciuc, a kormány főtitkára márc. 30-i sajtóértekezletén ismertette a Romániai Nemzeti Kisebbségek Tanácsa létrehozását, melynek feladata a kisebbségek alkotmányos jogainak védelme, a törvénykezés és a nemzetközi normák betartásának felügyelete. A tanácsban a kisebbségek képviselői is helyet kapnak. A prefektuscserével kapcsolatban Hrebenciuc kijelentette, hogy az RMDSZ vezetői az erről szóló megbeszélés helyett inkább Budapestre utaztak. /Cseke Gábor: Román kormánytájékoztató. = Magyar Nemzet, márc. 31./
1993. április 1.
Soros György Bukarestben találkozott Iliescu elnökkel és Melescanu külügyminiszterrel. A találkozó utáni sajtótájékoztatón Soros György kijelentette, örül, hogy alapítványának egyik ösztöndíjasa a Vatra Romaneasca egyik vezetőjének a lánya, mert ez mutatja, mennyire pártatlan. Tőkés Lászlóról kijelentette: "Tőkés Lászlót hősies személynek tartom." "Azt hiszem, hogy túlfűtött nacionalizmus jellemzi." /Cseke Gábor: Soros és Iliescu bukaresti találkozója.= Magyar Nemzet, ápr. 2./
1993. augusztus 20.
Funar polgármester az alkotmányra hivatkozva hangoztatta, hogy az egységes nemzeti államban csak egyetlen hivatalos nyelv létezik, a román, így a kétnyelvű feliratok elhelyezése alkotmányellenes. /Alkotmányellenes kormány? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./ Funar, a Románok Egységpártjának elnöke rádiónyilatkozatában "aljas románellenes tettnek" tartotta már a gondolatot is, hogy a románon kívül más nyelv is érvényesülhet az országban. A BBC román nyelvű adásában Funar kérte a Nemzeti Kisebbségi Tanács betiltását és Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkárnak, a tanácsot koordináló vezetőnek a menesztését. /Cseke Gábor: A parlamentnek kell határoznia. Funar románellenesnek tartja a többnyelvű feliratok gondolatát. = Magyar Nemzet, aug. 21./
1993. augusztus 24.
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke beszámolt arról, hogy részletesen tájékoztatták Max van der Stoelt, az EBEÉ kisebbségi főbiztosát a romániai magyarság helyzetéről. Kitértek arra is, hogy az egyetemen biztosított 300 hely nem jelent megoldást, ez egyszeri ígéret, nem épül be a rendszerbe. A főbiztosnak kifejtették a jogi helyzetet is hiányzik a kisebbségi törvény, az oktatási és önkormányzati törvény pedig hézagos. Minden magyar nemzetiségi problémát felsoroltak, erről összefoglalót is átnyújtottak. Mindnyájan megdöbbentek, hogy mindezek ellenére Max van der Stoel a Nemzeti Kisebbségi Tanács ülésén a legnagyobb elismeréssel beszélt a nemzetiségi helyzetről. Egyetlen kritikus megjegyzése nem volt. Tőkés László püspök fölvetésére /hogy a Neptunon tárgyaló Borbély László ne vegyen részt a Nemzeti Kisebbségi Tanács munkájában/ hosszasan magyarázta, hogy ezt nem akadályozhatta meg és Borbély László szereplése a Nemzeti Kisebbségi Tanács ülésén megfelelő volt. Takács Csaba szerint eddig az RMDSZ nem tudta eldönteni, mit akar. Emiatt nagyon lemaradt a magyarság. Fölhozta, hogy mintegy száz román magánegyetem alakult, "de a romániai magyarság egyet sem alakított meg, mert nem tudta eldönteni, kell-e neki vagy sem." /Cseke Gábor: Többlépcsős beszélgetés Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21., folyt.: aug. 24./
1993. augusztus 24.
A román sajtóban felvetették /például a Tineretul Liber napilapban/, hogy a román szélsőség - Corneliu Vadim Tudor, Gheorghe Funar - véleménye nagyon közel áll Tőkés László püspökéhez, ők azok, akik ellenzik a megegyezést, a kisebbségi tanácsot. /Cseke Gábor, Bukarest: Terebélyesedő RMDSZ-vita. = Magyar Nemzet, aug. 24./ Cseke Gábor nem tette hozzá, hogy Tőkés László évek óta kérte a román-magyar kerekasztal összehívását.
1993. augusztus 27.
Borbély Zsolt Attila reagált Cseke Gábor RMDSZ-háború? /Romániai Magyar Szó, aug. 6./ című vezércikkére. Cseke cikke a mindennapok problémáit akarja kijátszani az elvi politizálással szemben. A román hatalom európai megoldásnak hirdeti azokat a jogmorzsákat, amelyekért most egyesek feladnák az RMDSZ elvi alapjait. Cseke azt állította, hogy aki nem feledkezik meg a mindennapok problémáiról, azt kikiáltják megalkuvónak és az újabb RMDSZ-háborút nem tudni, milyen meggondolásból indították. Sokakban él a gyanú, hogy a Romániai Magyar Szó kritikátlanul elkötelezettje a mérsékeltnek mondott oldalnak. Nincs szó újabb háborúról. Akiket most megalkuvónak neveznek, azok súlyos hibát követtek el az RMDSZ ellen. Az RMDSZ vezetése nem valamilyen meggondolásból indít háborút, hanem a válságot próbálja kezelni. Elgondolkodtató a New York Times azonnali reagálása, nem is szólva Binder David cikkében szereplő súlyos rágalomról. Mindez a román külügyi propaganda látványos sikere, melyben a magyarság képviselői /remélhetőleg/ tudtukon kívül eljátszották a statiszta szerepét, állapította meg Borbély Zsolt Attila. Cseke Gábor cikke a román sajtó magyarellenes metodológiájára emlékeztet. Ahhoz, hogy az erdélyi magyarság tisztán lásson, demagógiától mentes cikkekre van szükség az egyetlen országos terjesztésű napilapban. /Borbély Zsolt Attila: RMDSZ háború? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./
1993. szeptember 3.
A kormány elutasítja és provokatív gesztusnak minősíti az ellenzéknek azt a beadványát, hogy a kormány szólítsa fel lemondásra a korruptnak mondott kormány-tisztviselőket, jelentette ki Vacaroiu miniszterelnök a szept. 3-i kormányülés utáni sajtótájékoztatón. Ugyanitt megjelentek a szóban forgó, korrupcióval vádolt vezetők, Hrebenciuc kormányfőtitkár, Danescu belügy-, Georgescu pénzügyminiszter, akik igyekeztek meggyőzni az újságírókat arról, hogy amíg nem létezik büntetőjogi felelősség, addig félreállításukat kérni erkölcstelen. /Cseke Gábor: A román kormány védi tisztségviselőit. = Magyar Nemzet, szept. 4./
1993. október 9.
Harmadik vezetőségi ülését tartotta okt. 9-én Marosfőn a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/. Tárgyaltak a lapterjesztés és kisebbségi vállalkozói felelősségről is, hiszen a Solidpress alapítványi támogatással jött létre. Elfogadták a MÚRE szakmai-erkölcsi kódexét. /Cseke Gábor: Munkában a MÚRE. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./
1993. október 10.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete jelzéseket kapott a magyar sajtóban elkövetett vétségekről. Ezek között volt az, hogy a Romániai Magyar Szó pénzt kért Borbély Imre parlamenti képviselőtől Neptun című tanulmányának közléséért /szept. 25-i szám/, miközben az első oldalon megkezdett írás mellett olyan cikket közöltek, amely Borbély Imrét támadja. Cseke Gábor elmagyarázta, hogyan járt el lapja. Borbély Imre kérte, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsa ülésének napján közöljék Neptun című tanulmányát. Cseke szerint a Neptun-üggyel kapcsolatban a lap már-már torkig lakatta olvasóit és nem volt szándéka ismét elveszni a részletekben. Az újságíró szerint csak egy megoldás volt, a szerző politikai reklámként ajánlja fel a szöveget és ezért fizessen. Borbély Imre elfogadta az ajánlatot. A lap 130 ezer lejt kért a cikk megjelentetéséért és még részletezte Cseke Gábor, hogy ez milyen méltányos összeg. /Cseke Gábor: Politikai reklám. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./ Kiegészíthető Cseke Gábor írása azzal, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsa éppen a Neptun-ügyet tárgyalta, tehát nem lehet szó arról, hogy mindezzel torkig lakatták az olvasókat. /Borbély Imrét támadó cikk: Fey László: Hamis glória. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./
1993. október 22.
Cseke Gábor Politikai reklám /Romániai Magyar Szó, okt. 13./című vezércikke iskolapéldája lehet annak, hogyan lehet rossz fényben feltüntetni egy becsapott ügyfelet, szögezte le Borbély Imre. Cseke Gábor azt állította, hogy Borbély Imre képviselő politikai reklámra igénybe vett egy újságoldalt. Borbély Imre Gyarmath János főszerkesztővel folytatott beszélgetésben el sem hangzott a politikai reklám. Gyarmath János csak azzal érvelt, hogy a terjedelmes tanulmányok kedvezőtlenül befolyásolják a lap eladhatóságát. Erre ajánlotta fel Borbély Imre, hogy kifizeti az oldal önköltségi árát. A képviselő megállapodott arról, hogy írása az első oldalon jelenik meg. Ezzel szemben írását az első oldal alsó felében kezdték el és az oldal fő helyét a személyét támadó cikk töltötte be. Borbély Imre dolgozatának negatív manipulatív szerkesztését sérelmesnek tartja. Ugyanúgy azt, hogy utólag politikai reklámnak minősítették írását. Borbély Imre Neptun című tanulmányában /Romániai Magyar Szó, szept. 25./ azt akarta bemutatni, hogy hol hibáztak a neptuni hármak. /Borbély Imre: Tisztázó céltanulmány ? nem politreklám. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./
1993. november 4.
Iliescu elnök nov. 4-én váratlanul egynapos látogatásra Hargita megyébe érkezett, először a többségi román lakosságú Maroshévízre látogatott, ahol román népviseletbe öltözött fiatalok sóval és kenyérrel kínálták, majd Gyergyószentmiklósra. Iliescu szerint az egyszerű emberek jól megvannak egymással, a viszályt csak a magyar és román szélsőségesek szítják. Arra kérdésre, hogy kiket tart magyar szélsőségeseknek. Iliescu kifejtette, azokat, akik a kisebbségi problémát eltúlozzák, ennek állandó hangsúlyozása maga az extrémizmus. A szélsőségesek a túlzott szeparatizmus, az iskolák különválasztásának hívei. A magyar nyelvű Bolyai Tudományegyetem újraindításával kapcsolatban megjegyezte: az országban mindenütt lehet magyarul tanulni. Csíkszeredán, a megyei prefektúrán találkozott a megye parlamenti képviselőivel, a politikai pártok képviselőivel. Sántha Pál megyei tanácselnök átnyújtotta Iliescunak a tanács írásba foglalt kéréseit. Az elnök sokat forgolódott helyi katonai egységek körében. /Cseke Gábor: A román államelnök a Székelyföldet látogatja. = Magyar Nemzet, nov. 5./
1993. november 19.
A parlamenti tanügyi szakbizottság magyar tagjai /Asztalos Ferenc, Nagy Benedek, Németh János, Rákóczi Lajos/ tiltakozásul kivonultak a bizottsági ülésről. Nyilatkozatukban kifejtették: az oktatási törvény tervezetéből kérték annak törlését, hogy a történelmet és a földrajzot csak román nyelven lehet tanítani. Erre a bizottság nem volt hajlandó. Az ellenzéki képviselők sem álltak az RMDSZ javaslata mellé, tette hozzá Asztalos Ferenc képviselő. /Cseke Gábor: Fele-fele.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./
1993. december 7.
Az RMDSZ részt vett a Nemzeti Kisebbségi Tanács jogi bizottságának dec. 7-i egyeztető vitáján, aznap estére pedig meghívta a kisebbségi szervezetek képviselőit, hogy folytassák a vitát, egyúttal ismerjék meg az RMDSZ kisebbségi törvény-tervezetét. A meghívottak elfogadják a személyi autonómiára vonatkozó RMDSZ-előírásokat, de a többi autonómia-formától megijedtek, mondván, ezt nem fogadja el a román társadalom. /Cseke Gábor: Egyeztetések kisebbségi törvény ügyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./
1993. december 9.
Az 1989-es temesvári események negyedik évfordulóján az emlékező menet kihagyja a Mária téri református templomot és teret. Erről Lorin Fortuna az Evenimentul Zileinek nyilatkozott: Tőkés László püspök eltávolodott a forradalomtól, már nem jelképe a forradalomnak, ezért döntöttek így. Több forradalmár szervezet hasonlóan döntött. /Cseke Gábor, Bukarest: Forradalmi megemlékezés Tőkés László nélkül. = Magyar Nemzet, dec. 9./ A Romániai Magyar Szóban megjelent a hír cáfolata: a forradalmár szervezetek megdöbbenéssel értesültek erről, ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. /Gazda Árpád: Sántít a hír. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./
1993. december 24.
Iliescu elnök újabb könyve, a Forradalom és reform /Revolutie si reforma/ két fejezetét közölte a Dimineata. Az elnök könyvében az 1989-es eseményekre emlékezett. Kifejtette, hogy nem hisz Tőkés László szikra-szerepében, szerinte az elmúlt rendszer elnyűtt volt. Az 1990 márciusi marosvásárhelyi eseményeket a magyarok türelmetlenségével, elszigetelődési szándékával magyarázta. Szerinte a Vatra Romaneasca megalakulása jogos volt a magyar offenzívával szemben. Iliescu szerint márc. 15-én több mint tízezer magyar állampolgár jött át, sértegették a románokat. Mindez törvényszerűen vezetett az összecsapásokhoz. /Cseke Gábor: Elnöki memoár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./
1995. február 28.
Cseke Gábor élesen bírálta az SZKT Nagy Benedek képviselő kizárására vonatkozó határozatát és visszautasította Tőkés László kritikáját, "mert egyik cikkünk megint nem a szája íze szerint íródott". A Romániai Magyar Szó nem Neptun-rajongó és nem Tőkés-ellenes, egyszerűen nem szeretik a kizárólagosságot. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./
1995. március 4.
Domokos Géza, az RMDSZ első elnöke visszavonult a politikai élettől, de most terjedelmes nyilatkozatot adott, Cseke Gábor kérdéseire válaszolva, melyben élesen bírálta Tőkés Lászlót és a köré gyűlő csoportot. Amennyiben az RMDSZ vezető testületei eltűrik Nagy Benedek képviselő kizárását, Domokos nem tudja, a jövőben lesz-e helye az RMDSZ soraiban. Szerinte az SZKT-ben vannak emberek, akik "belső ellenzékre vadásznak". A Tőkés László köré gyűlő csoport a kolozsvári RMDSZ-kongresszuson rendet akar teremteni, a város az erdélyi magyar radikalizmus győzelmének színtere lesz. Tőkés László és tanácsosai nem vették észre az atlantai találkozóval a román-magyar viszony nemzetköziesítését. A neptunosok, Tokay, Borbély László, Frunda túl nagy falatnak bizonyultak, nem sikerült őket eltávolítani, Nagy Benedek viszont "áldozatául esett az ezúttal jobban megszervezett lejáratási, elszigetelési erőfeszítésnek." Mindkét vád ürügy volt, állítja Domokos Géza, az igazi címzett a mérsékelt politika. /Hol tartjuk az eszünket? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4-5., az interjú fontosabb részleteit idézi, ismerteti Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője: Magyar Nemzet, márc. 4./
1995. március 14.
Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke válaszolt Domokos Géza őt támadó írására, megjegyezve, hogy a Romániai Magyar Szó elkötelezte magát a visszarendeződő román hatalom irányvonalával konvergens sajtópolitika mellett. Domokos Géza említett cikkének megjelenésével egyidőben a Magyar Nemzet is bőséges idézeteket közölt a Cseke Gábor Domokos Gézával készített interjújából. Domokos Géza megnyilvánulása az RMDSZ elfogadott politikai programja elleni súlyos támadásnak minősül, ugyanis bírálja a szervezet autonómiafelfogását és a belső választás tervét. A neptuni titkos tárgyalásokat összemossa a nyilvános atlantai kerekasztallal. A Tőkés László köré gyűlő csoport hatalmi harcáról szól. /Tőkés László: Mire használjuk az eszünket. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 14. Előzmény: 538. sz. jegyzet
1995. április 18.
A Vocea Romaniei kormánylap ápr. 14-15-i száma szerint Kovászna megyében a magyar lakosság a rendőrség megfélemlítésén munkálkodik. A rendőrség szabályos "bűnlajstromot" adott át a szerkesztőségnek, azt bizonyítva /36 esetet felsorolva/, hogy a megyében a magyarok az őket igazoltató román rendőröket "fizikai és nyelvi agressziónak vetik alá", ugyanakkor a megyébe helyezett rendőrök feleségeinek nem biztosítanak állást. Az egyik rendőrtiszt feleségét azért nem alkalmazták a magyar iskolában, mert nem tud magyarul, olvasható a kormánylapban. Az országot sújtó munkanélküliség és lakásínség épp úgy sújtják a székelymagyarok százezreit, mint a föléjük rendelt őrangyalok tucatjait, jegyzi meg Cseke Gábor. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./
1995. szeptember 28.
A román Helsinki Bizottság közleménye elítélte a bukaresti parlament szándékát, hogy a büntetőtörvénykönyvet felújítva emberi jogokat sértő intézkedéseket vezessen be. Az eddigi módosításokkal az európai földrész legsötétebb rendőrállamát hozzák létre. Ködös, megfoghatatlan bűntetteket is megfogalmaztak: ország- és nemzetgyalázás, köztisztviselők és politikusok keresetlen bírálatát. A közleménnyel egyidőben az újságírók szakmai szövetségei és az ellenzéki politikusok egyre hevesebben tiltakoznak a tekintélyelvű rendeletek ellen. Washingtonban is éppen a sajtót ért diszkriminatív intézkedések miatt marasztalták el Iliescu elnököt, olvasható Cseke Gábor bukaresti tudósításában. /Magyar Nemzet, szept. 28./
1997. január 12.
Cseke Gábor felidézte Katona Ádámnak, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform vezetőjének a Magyar Fórumban tett nyilatkozatát, miszerint a kormányzati szerepvállalás kész tények elé állította az RMDSZ legfontosabb döntéshozó szervét, a Szövetségi Képviselők Tanácsát /SZKT/. Erről kérdezte Cseke Gábor Vida Gyulát, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetőjét. Vida Gyula arra hivatkozott, hogy a közvélemény-kutatások jelezték: a romániai magyar nemzeti közösség igényelte a demokratikus ellenzékkel való kapcsolatot. Olyan gyorsan peregtek az események, nem lehetett naponta összehívni az SZKT-t. Amikor viszont összeült a testület, 90 %-os többséggel támogatták Markó Béla elnök eddigi egyeztetéseit. Az RMDSZ a kormányba lépéssel nem mondott le alapvető politikai célkitűzéseiről, mint az autonómia kérdése, a Bolyai Egyetem létrehozása. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./Katona Ádám nyilatkozata: Hajdú Demeter Dénes: Merre tart az RMDSZ? = Magyar Fórum, jan. 2./
1997. március 6.
Felkereste a Romániai Magyar Szó szerkesztőségét Száz Zoltán, aki amerikai emigránsként lett történész az ötvenes években, azóta következetesen küzd társaival együtt az erdélyi magyarságért. Erről vall Erdély védelmében /Budapest, Washington, 1996/ című könyvében. Elmondta, hogy Iliescu idején a románok legalább egymillió dollárt adtak ki lobbyzási célokra, míg a magyar lobby alatta maradt a nyolcvanas évek szintjének. /Cseke Gábor: Vendég az óceánon túlról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
1997. június 18.
El kell készíteni a leltárt az eltelt hat hónapról, ahogy koalíciós partnereink is elkészítik, állapította meg Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Elsődleges a gazdasági sokkterápia, a reform beindítása, azonban kisebbségi jogok területén is be kell indítani a változásokat. Itt nem hosszú a lista, két jelentős lépésre lehet utalni, a diplomahonosítási egyezményre és a közigazgatási törvény módosítására. Ennek értelmében ahol 20 %-nyi kisebbség él, ott a közigazgatásban kötelező módon használni kell a magyar nyelvet. Másik nehéz feladat az oktatási törvény módosítása. Nagy gondot okoz az, hogy továbbra is a régi emberek vannak kulcspozícióban. Cseke Gábor feltette a kérdést, milyen veszteséget jelent "sorainkból jövő támadás", a tiszteletbeli elnök állásfoglalása. Sokan "megpróbálják fölnagyítani a késlekedést". Itt nem az RMDSZ kudarcairól van szó, hanem a romániai magyarságéról. Markó Béla nem kíván a nyilvánosság előtt polemizálni Tőkés Lászlóval, de hozzátette, hogy a tiszteletbeli elnök helyzetelemzése téves és "veszélyes is". Markó határozottan visszautasította azt, hogy az egyházak ügyét nem képviselnék teljes elkötelezettséggel. /Cseke Gábor: Már készül a leltár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
1997. szeptember 2.
A parlamenti szünet utolsó hetében a Ciorbea-kabinet 31 sürgősségi rendeletet bocsátott ki, valamennyit a reform felgyorsítása jegyében. Az oktatási szakbizottság elnöke, a parasztpárti George Pruteanu szept. 2-i rádiónyilatkozatában újra elmondta: a kisebbségi iskolákban a földrajzot és a történelmet továbbra is román nyelven kellene oktatni. /Cseke Gábor: Bukaresti parlamenti csaták. = Magyar Nemzet, szept. 3./
1997. október 30.
Cseke Gábor feltette a kérdést /kiemelten szedve/: kell-e nekünk egyáltalán egyetem? Senki sem vitatja, hogy kell magyar egyetem és annak optimális helye Kolozsváron van. De Cseke hozzáteszi: egy dolog az elképzelés, és más a mindennapok lehetőségeiből felismerni azokat, melyek a gondolat alá játszhatnának. Nem az a döntő kérdés, kik a nagymagyarok, hanem azt, kik az okos-magyarok. Cseke megérti, hogy sokan aláírják, az egyetemnek Kolozsváron van a helye, de - szerinte - "ezzel csak ámítjuk magunkat". /Cseke Gábor: Kié az egyetem, kié a gondolata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./
1998. április 1.
Victor Ciorbea miniszterelnök lemondása utáni reakciókról írt Cseke Gábor. Markó Béla kedvezően értékelte Ciorbea tevékenységét, Szent-Iványi István, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke sajnálatát fejezte ki mivel a kormányfő elkötelezte magát a magyar-román viszony javítása mellett. Kovács László külügyminiszter kifejtette: reméli, hogy megmarad a győztes koalíció. Andrei Plesu külügyminiszter megjegyezte, reméli, hogy a válság nem fogja befolyásolni Bukarest euroatlanti terveit, de a realitások alapján nem zárható ki a felkészülés bizonyos mértékű lelassulása sem. A szerkesztő ezzel kapcsolatban figyelmeztet: a költségvetés elfogadása, a reform nem egy elfogadatlan, véglegesítetlen törvénye még mindig megoldatlan. /Cseke Gábor: Utánunk a lemondás, előttünk a költségvetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./
1998. május 27.
A Romániai Magyar Szóban Cseke Gábor vezércikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak olyan vélemények, amelyek szerint "a két, egymással homlokegyenest szemben álló nagy magyarországi párt politikájában megteremthető a folytonosság - sőt, azt meg is kell teremteni, ha Magyarország azt akarja, hogy legalább olyan komolyan vegyék a nemzetközi porondon, mint az elmúlt években". Mindezzel a lap a Duna Televízió vasárnapi választási vitájában elhangzott azon megjegyzésre utalt, miszerint az új magyar kormánynak politikájában nem annyira tartalmi, mint inkább stílusváltásra van szükség, ami a nagyobb nyilvánosságot és a túlzott derűlátással való szakítást jelentené a határon túli magyarság problémakörében is. Az RMDSZ különböző vezetőinek a magyarországi választásokról elhangzott első nyilatkozataival kapcsolatban Cseke Gábor, a cikk szerzője megjegyezte, hogy azok, úgy tűnik, kevésbé összehangolt egyéni véleményeket fejeznek ki. Ebben - mint rámutatott - nincs is semmi kivetendő, csupán abban az esetben, ha "a Fidesz választási győzelmén felbátorodva nálunk is megrendeznénk majd kicsiben, az RMDSZ-en belül egy párhuzamos 'rendszerváltást'. A romániai magyarságnak mindenre szüksége van, s főleg a mostaninál jóval emelkedettebb morálra, de arra semmiképpen, hogy belső háborúságának sebeit újra felszaggassák". "Az egyetlen érvényes ütőkártyája tehát az új magyar kormánycsapatnak az lehet, ha jobban csinálja mindazt, amit elődei elkapkodtak kisebbségpolitikában éppúgy, mint gazdasági stratégiában" - szögezte le Cseke. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
1998. június 8.
Kolozsváron máj. 30-án az erdélyi magyar civil fórumok és az egyházak vezetői előtt Markó Béla elnök és Takács Csaba elismerte, hogy az ígérgetések ideje lejárt, ezért a kolozsvári választmányi értekezlet azt a határozatot hozta, hogy az RMDSZ parlamenti képviseletének június közepéig be kell nyújtania a parlamentnek a kolozsvári székhelyű magyar egyetem visszaállításának törvénytervezetét. Az elmúlt napokban további RMDSZ megyei szervezetek foglaltak állást az egyetem és a kisebbségi jogokért vívott harc módszereinek megváltoztatása érdekében. A kolozsváriak jún. 6-án nyílt levelet tettek közzé /a kolozsvári elégedetlenkedők kesztyűt dobtak az RMDSZ-vezetés arcába, jellemzi őket Cseke Gábor vezércikkében/. A nyílt levélben választ várnak az RMDSZ elnökétől és az RMDSZ parlamenti frakciójától. arra, hogy 1. az RMDSZ vezetősége miért nem kezdeményezte azt, hogy a tanügyi sürgősségi kormányrendelet tartalmazza azokat az elvárásokat, amelyek az 500 ezer aláírással ellátott tanügyi törvénytervezetben benne van, 2. a koalíciós tárgyalásokon feltételül szabta-e az RMDSZ a kolozsvári magyar egyetem újraindítását, 3 miután két koalíciós pár elnöke /Diaconescu és Quintus/ azt állította, hogy a koalíciós tárgyalások során Markó Béla nem Kolozsvárt jelölte meg a magyar nyelvű egyetem székhelyéül, Markó Béla viszont kijelentette, hogy az egyetemnek Kolozsváron kell lennie, tudni szeretnék, mi az igazság, 4. az RMDSZ lemondott a történelem és a földrajz magyar nyelvű oktatásáról, holott erre nem volt felhatalmazása, 5. az utóbbi másfél évben az RMDSZ vezetősége miért nem fejtett ki széles körű propagandát az egyetem érdekében? A kolozsváriak kezdeményezéséhez csatlakoztak a Maros megyeiek, majd a Temes megyeiek. /Cseke Gábor: Kétfelé tekinteni? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./ A kolozsváriak nyílt levele: Válaszra várva. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./
1998. június 12.
Az volt a kérdés, lesz-e magyar egyetem, ezért volt fontos a június 10-i koalíciós csúcs, melyről közleményt adtak ki. Megkezdődött a közlemény értelmezése. Cseke Gábor vezércikkében Markó Bélát kérdezte a megegyezés hátteréről. "A vita mondhatni heves volt", mondta Markó Béla, a tanügyminiszterrel a vita a multikulturális modellről folyt. A szövetségi elnök szerint ez a modell azért hamis, mert "mi, magyarok mindig másodrendű, alárendelt szerepbe lennénk kényszerítve. Multikulturalitása nem a kultúrák és nyelvek egyenlőségén, hanem azon alapszik, hogy a magyarok a helyettesek, a beosztottak, az alárendeltek, így minden lépésükhöz ki kell kérnünk a többség véleményét." A közlemény nem szólt arról, hogy Kolozsváron legyen a magyar egyetem. Markó Béla szerint arról majd a bizottság fog tárgyalni. /Cseke Gábor: A vita mondhatni heves volt... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./
1998. szeptember 15.
Cseke Gábor közölte elmarasztaló véleményét a csernátoni Székelyföldi Fórumról. Szerinte a felszólalók közül hiányzott az "istenadta Nép". "Akit úgymond az RMDSZ nómenklatúra kizárt a vezetésből. Akitől elszakadt." Cseke Gábor szerkesztőségi főtitkár szerint azok voltak ott Csernátonban, akik "úgy érezték, hogy hangjuk nem eléggé erős az RMDSZ-kórusban". A cikkíró szerint a kettős állampolgárság követelésének felvállalásával a fórum "annyi olajat öntött a tűzre, hogy kormány legyen a talpán a magyarországi, hogy eloltsa." Ehhez a kérdéshez csak úgy szabad közelíteni, ahogyan Kovács Péter tette a Magyar Napló szeptemberi számában Schengen és a határon túli magyarság című tanulmányában, aki leszögezte: a kettős állampolgárság tömegessé tétele nem járható út. /Cseke Gábor: Csernáton - hétköznapi fényben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
1999. november 9.
A budapesti magyar-magyar csúccsal és integrációval kapcsolatban az Index webmagazin kérdéseket gyűjt és továbbít öt magyar politikusnak: Bugár Bélának, Kasza Józsefnek, Markó Bélának, Németh Zsoltnak, Szabó Tibornak. A kérdések között szerepel, hogy a határon túli magyarok szavazati jogot szereznek-e a választásokon, az egyik kérdező szerint Tőkés László szereplése nagymértékben hozzájárul a megosztottsághoz. /Cseke Gábor): Virtuális magyar-magyar csúcs: További kérdések magyar politikusokhoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./
1999. december 6.
Dec. 5-én, vasárnap Ion Tuculescu életmű-kiállításának megnyitásával Budapesten megkezdődtek a Román Kulturális Napok rendezvényei, amelyek december 8-án zárulnak. Prőhle Gergely, a magyar kulturális tárca közigazgatási államtitkára ismertette a rendezvény jelentőségét, majd Monica Dumitrescu, a román kulturális miniszter főtanácsadója méltatta az eseményt. A rendezvények: Játsszunk Shakespeare-t c. kortárs balett, a Chantant au lait című Maia Morgenstern-féle előadói est, a Pogány kisasszonyok nevű jazzzenekar koncertje, Nora Agapi fotótárlata és a Nottara Színház Jelmezek c. pantomim előadása. - Dec. 4-én Román Nemzetiségi Kulturális Napot tartottak Budapesten a helybeli, mintegy 300 tagot számláló Román Egyesület tagjai. Az egyesület elnöke, Roxin László az ez alkalommal rendezett fórumon elmondta: a nyelvi asszimiláció oly mértékben veszélyezteti a magyarországi románságot, hogy a román nyelvet az iskolában idegen nyelven kellene tanítani, hogy a fiatalok valóban megtanuljanak románul. /(Cseke Gábor): Román kulturális napok Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./
2000. március 22.
Nehéz Erdélyben magyar újságot csinálni: a Krónikától szűk öt hónappal az indulást követően már megvált első főszerkesztője és lemondott a neves erdélyi közéleti személyiségből álló szerkesztőtanács is. - Azok távoztak a laptól, akik már hosszú évek óta tervezték, hogy egy új országos terjesztésű, egyetlen pártnak sem elkötelezett, független újságot indítanak útnak. Jelentkezett egy magyarországi pénzügyi befektető csoport. Valamivel több mint 1 millió dollárt tudtak biztosítani. A Krónika első száma 1999. október 30-án jelent meg. A "konkurencia" - a nyolc romániai magyar napilap - tartózkodó udvariassággal köszöntötte az új társat. Március elején az első főszerkesztő, Stanik István és a kiadó közös megegyezéssel szerződést bontott. Ezt követte Farkas Árpádnak, a szerkesztőtanács egyik tagjának távozása. Március közepén aztán Kántor Lajos, Gálfalvi Zsolt, Kányádi Sándor és Sütő András is leköszönő levelet írt. Szerintük véleményükre nem voltak kíváncsiak. A szerkesztőség munkáját most megbízott felelős szerkesztőként a lap vezérigazgatója, Werner Péter irányítja. " Bajok nincsenek, csak a romániai ismert gazdasági környezet, a bürokrácia akadályai bizonyultak a vártnál nehezebbnek. A szerkesztőtanáccsal talán valóban ritkább volt a kapcsolat a kelleténél, történtek a tapasztalatlanság miatt szerkesztési hibák is, de tendenciózusággal senki nem vádolhatja a lapot" - fejtette ki véleményét. Werner elismerte, hogy nehéz pártatlannak, függetlennek maradni az erdélyi magyarság körében. /(Gózon István, Bukarest / MTI): Egy erdélyi lapindítás nehézségei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./ Cseke Gábor, a Romániai Magyar Szó szerkesztőségi főtitkára kommentárjában sietett elmarasztalni lapja konkurensét, a Krónikát. /Cseke Gábor: Aki felfedezte magának Erdélyt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./
2000. május 12.
Máj. 10-én az RMDSZ bukaresti elnöki hivatalában Markó Béla találkozott a bukaresti magyar sajtó képviselőivel. Az önkormányzati választások, előválasztások, és a Marosvásárhelyen kialakult helyzet volt a téma. Az RMDSZ színeiben indul 313 polgármester-jelölt, 6817 helyi tanácsosjelölt és 652 megyei tanácsosjelölt. Az előválasztások ellenére akadnak helyenként független indulók is. Marosvásárhelyen rosszul szervezték meg az előválasztásokat. Baj volt a kampányolással, de a szavazók felkészítésével is. Becsapták az előválasztókat. Nem mondták meg nekik, hogy szavazólapjuk csak úgy érvényes, ha azon egy bizonyos számú név marad. Az érvénytelen előválasztás után dönteni kellett a jelöltlista felől. Szabály szerint ezt már csak a TKT tehette meg. Nagy viták, végül megtette. A végső határidő előtt pár perccel Kincses Előd, a megyei szervezet elnöke a választási körzethez olyan városi tanácsosi jelöltlistát adott le, amelyen megváltoztatott a TKT listájával szemben néhány nevet és sorrendet. Kincses Elődtől megvonták a delegáltság jogát. Ezt a döntést a Reform Tömörülés állásfoglalása másként gondolkodás elleni merényletnek minősítette. Cseke Gábor, a Romániai Magyar Szó főtitkára szerint az RMDSZ-nek nem szabad engednie, hogy belső életét megfertőzze az ún. balkáni politizálási stílus. "A csalás, a hazugság." /Cseke Gábor: Feljegyzések egy töprengő vitáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./
2000. július 24.
Az Alter-Image nevű dokumentáris program keretében a 18 romániai kisebbség életét bemutató fotóalbum készült, ennek képeiből pedig etnofotográfiai kiállítást. A kisebbségi közösségek életét ábrázoló felvételek az alábbi helyeken készültek: az albánok bukaresti, az örmények szamosújvári, a bolgárok temesvári, a csehek Garnic-i és Sfanta Elena-i, a horvátok krassóvári, a zsidók kolozsvári, a németek szászföldi, a görögök brailai, az olaszok iasi-i, a magyarok csíksomlyói és türei, az olaszok paltinoasai és Solonetul Nou-i, a romák bánffyhunyadi, a lipovánok tulceai, a szerbek csanádi és nagyszentmiklósi, a szlovákok nagylaki, a tatárok konstancai, medgidiai, a törökök baskaredei, az ukránok a tiszai, felsőrónai és bisztrai mindennapi életük pillanatait tárják a nyilvánosság elé. Az albumot az 1992-es, legutóbbi romániai népszámlálás kisebbségekre vonatkozó adatai, illetve a programvezetőkként az utószóban tapasztalataikról beszámoló Feleki Károly és Gaina Dorel esszéje egészítik ki. /(Cseke Gábor): Alter-Image. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./
2000. augusztus 16.
Megjelent Határtalan hazában /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm/ címmel, a kolozsvári Dávid Gyula és a Stockholmban élő Veress Zoltán szerkesztésében az Erdély Kövei sorozat 10. kötete. A könyv 15 interjúra épül, amelyben a kérdezettek időszerű sorskérdésekről vallanak, illetve megneveznek és az olvasó asztalára tesznek egy-egy olyan szellemi terméket - verset, drámarészletet, esszét stb. -, mely a leginkább kifejezi, illetőleg folytatja gondolataikat. A kérdezettek - a történész Nemeskürty István, a Keresztény Szót főszerkesztő Jakab Gábor, a teológusprofesszor Kozma Zsolt, a Svédországban élő Szente Imre, a müncheni Magyar Intézetet vezető K. Lengyel Zsolt, Pomogáts Béla író, az ungvári Balla D. Károly, a felvidéki Dobos László, a vajdasági riporter Matuska Márton, Dávid Gyula, a SZER-es Borbándi Gyula, a szociológus Nagy Károly, a Tel Avivban élő Tabák László, a diplomata Jávorszky Béla, Benkő Samu - mellett így aztán szóhoz jut Sajó Sándor, Madách Imre, Makkai Sándor, Szőcs Géza, Babits Mihály, Berniczky Éva, Domonkos István, Tompa László, Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Kodolányi János, Vörösmarty Mihály. /(Cseke Gábor): Határtalan hazában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./
2000. szeptember 13.
Kelemen Hunor államtitkár a választáson Hargita megyében indul. Azzal indokolta döntését, hogy Kolozsváron dolgozott ugyan, de Csíkkarcfalván születte 1967-ben, ott is van az állandó lakhelye. 1997 óta az állami közigazgatásban gyakorlatot szerzett. 1993-ban végezte Kolozsváron az állatorvosit, 1997-ben filozófiából államvizsgázott, most pedig másodéves a jogon. Elmondta, hogy Hargita megyében hihetetlenül rosszak az utak, a legrosszabbak az országban. Ezen kell változtatni. A másik gond, hogy bevezessék a földgázt valamennyi csíki faluba. Ugyancsak fontos az erdők visszaadásának ügye. Szükséges, hogy az oktatási intézmények piacorientáltak legyenek. Székelyföldnek szüksége van helyi egyetemi szintű oktatásra is. /Cseke Gábor: Hasznosítani a megszerzett tapasztalatot. Beszélgetés Kelemen Hunor államtitkárral, a csíki előválasztások képviselőjelöltjével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./
2000. szeptember 15.
Az elmúlt tíz évben meggyökerezni látszik az erdélyi magyarságban a felismerés, hogy ne elégedjen meg félmegoldásokkal, kényszerhelyzetekkel, írta Cseke Gábor vezércikkében, hanem "követeljen, gondolkozzon összmagyarságban". Egyfajta vigasztalókét megszületett a státustörvény - vagy a különleges jogállás - gondolata, állapította meg az újságíró, most ezt osztják és szorozzák határon innen és túl. Cseke idézett egy áprilisban készült felmérést arról, hogyan is tekintenek a magyarországiak azokra a romániai magyarokra, akik valamilyen módon áttelepülnek: elveszik az ott élő magyaroktól a munkahelyet - állítja 36,9 %, s további 26,2 egyet is ért, meg nem is vele; cserben hagyják az otthoni magyarságot - 34,2 % véleménye, az is-is réteg további 20,1 %; az anyaországiakban erősítik a nemzeti érzést - ezzel eleve nem ért egyet 56,1 %; szerencsétlenek, ezért segíteni kell rajtuk - az ellenzők száma itt 28,7 %; nem is igazán magyarok - ezzel csak 58,9 % nem ért egyet; nekik köszönhetően kevésbé fogy Magyarország lakossága - ezt sem osztja 55 %. Az erdélyiek megsegítésére vonatkozó eljárások csekély támogatást élveznek: az anyaországba való bevándorlást alig 3,3 % ösztönözné, a kettős állampolgárságot 15 % látja megoldásnak, a legtöbben - 59,3 % - úgy vélik: a határon túliaknak szülőföldjükön kell boldogulniuk. A szükséges segítség esetében is 64,3 % elegendőnek találja a diplomáciai segítséget, 7,8 igenli az anyagi segítséget s csak 26,8 látja célravezetőnek mindkettőt. A megkérdezettek 56 % szerint van szükség a státustörvényre (vagy valami hasonló törvényi szabályzóra a magyarországi jogállás rendezésére), 41 % szükségtelennek tartja a törvényi rendezést. Cseke szerint egy józan politikai vezetésnek kötelessége észrevenni mindezt. Ilyen körülmények között a határon túli magyaroknak ne legyenek illúzióik, hogy a státustörvény az igazi megoldás. Kompromisszum ez a javából, de mint kiderül, kissé az anyaországi lakosság feje fölött. /Cseke Gábor: A pohár tele jó... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
2000. szeptember 19.
Cseke Gábor szerint őt igazolta az a visszhang, amit a szept. 15-i számban írt vezércikke (A pohár tele jó...) váltott ki a magyarországi közéletben. Csapody Miklós képviselő az MTI szerint: "A valóság az, hogy a pohárban egyelőre még nincs víz, hiszen egyelőre semmiféle státusztörvény nem készült." A kormányzat által elkészített koncepcióvázlat, amely az úgynevezett külhoni állampolgárság elgondolása, csak egy ezután következő egyeztetés után töltheti majd ki a státusztörvénynek nevezett megoldás kereteit. Csapody szerint az idézett közvélemény-kutatási adatok közül örömteli, hogy a megkérdezettek 60 százaléka egyetért az MDF és a kormány úgynevezett "szülőföld stratégiájával", mely szerint a határon túli magyarságnak a számukra egyedül természetes helyen, a szülőföldön kell boldogulnia, természetesen az anyaország minden lehetséges támogatásával. Csapody Miklós kijelentette: a státusztörvény nem valami "magyar formula", hanem Trianon meghaladásának, vagyis a magyar nemzet európai szellemiségű integrációjának lehetősége, és egyben schengeni egyezmény miatti kényszer. - Hiba volna, "ha bárki a még be sem terjesztett törvényjavaslat ismerete nélkül, éppen a visszájáról próbálná meg bírálni azt" - állapította meg Csapody. Cseke egyetért Csapody Miklós MDF-es képviselővel, aki országgyűlési ténykedése során mindig is elkötelezetten és hitelesen lépett fel a határon túli magyarok érdekeiért. Cseke cikkével azt hangsúlyozta, hogy egy parlament, ha a választók képviseletében működik, nem lehet radikálisabb a közakaratnál. "Csapody Miklós különben akkor is bennünket igazol, amikor látszólag ellentmond cikkünknek: azt állítja, éppen hogy örvendetes számára, amiért a magyarországi lakosság közel 60 százaléka egyetért a kormány és az ő pártja határon túliakat érintő szülőföldpolitikájával, ami így foglalható egyetlen mondatba: maradjatok csak otthon!" Tulajdonképpen nem a magyarországi lakosság egyetértése a mérvadó. A döntő elszánást a határon túliaknak kell meghozniuk: itthonmaradásuk a legjobb megoldás. /Cseke Gábor: A képviselő bennünket igazolt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./
2000. november 3.
Budapesten Letenyei László, a budapesti Közgazdasági Egyetem tanára a karon tanuló Nistor Béla csángó diák kezdeményezésére a csángók helyzetéről szóló honlapot készített: http://www.bke.hu/~tucan/csango. Tervezik, hogy magyarul, angolul, románul is megjelenjen a csángó szöveg. Jelenleg a következő rovataik vannak: Zene és kép, Politika, Gazdaság, Csángó falvak, Szótár, Fórum, Utazzunk Moldvába!, Beteg segély, Csángó lapok és Támogatók. A honlapot a Petrás Incze János gyűjtéséből megismert csángó himnusz nyitja: "Csángó magyar, csángó magyar / Mivé lettél csángó magyar / Ágrólszakadt madár vagy te / Elvettetve, elfeledve... /(Cseke Gábor): Csángók honlapja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./
2002. január 25.
Jan. 23-án, szerdán a bukaresti Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga sajtóértekezleten mutatta be Bukarestben a magyar csángók problémájáról, illetve a moldvai csángók helyzetéről szóló jelentését. A román nyelvű dokumentumot, mely szerkesztőségünkbe is eljutott, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache vezették föl. Megjelent Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszterasszony is. A közszolgálati televízió jan. 23-i esti híradójában Andronescu egyedüli meghívottként mondhatott véleményt az általa fércmunkának minősített munkáról, úgy mintha a csángómagyar szervezet és a magyar oktatást, illetve misézést óhajtó katolikus csángók sokszor visszautasított kérelmeiről, sőt az ellenük alkalmazott atrocitásokról egy árva szót sem hallott volna. Azt próbálta elhitetni a tévénézők millióival, hogy csángók tulajdonképpen nem is léteznek, hiszen 1992-ben csak hétszázvalahányan vallották magukat a népcsoporthoz tartónak. – Jan. 22-én Hegyeli Attila tanár, aki feleségével és két másik tanárnővel magánházaknál az iskola által megtagadott anyanyelvtanítás igényét a csángó szövetség szorgalmazására elvállalta, az alábbi levelet juttatta el Gabriel Andreescunak, a román Helsinki Bizottság társelnökének: "Tegnap két furcsa látogatónk volt, talán nem árt, ha tudomást szerez róla. Én, a menyasszonyom és még két tanárnő két helyiséget béreltünk egy klézseitől, ahol semmiféle gyerekekkel való tevékenység nem folytatunk, hanem egyszerűen ott lakunk. Jan. 21-én 10 órakor, bármiféle kopogtatás és előzetes engedélykérés nélkül két rendőr hatolt be a lányok hálószobájába, az egyik egyenruhában, a másik civilben volt. Anélkül, hogy leigazolták volna magukat, magyarázni kezdték az éppen otthon tartózkodó két tanárnőnek, hogy 24 órán belül el kell hagyniuk a falut. Írásos dokumentumot nem hagytak hátra, indokuk az volt, hogy nincs a községre szóló személyazonosságink vagy ideiglenes letelepedési engedélyünk. Megjegyezném, hogy a látogatás előtt két nappal a rendőrőrsön hosszan elbeszélgettem a klézsei parancsnokkal, aki miután megmutattam neki az ideiglenes letelepedéshez beszerzett valamennyi iratunkat, azt mondta, nem tudja megoldani a dolgot, mert a mi helyzetünk tisztázatlan a faluban. Másnap Kolozsvárra utaztam és úgy döntöttem, hogy ha Klézsén elutasítottak, Bákóban adom be az iratokat. Miután tehát törvényes próbálkozásainkat elutasította, az őrsparancsnok önkényesen behatolt a lakásunkba, sértegette a két tanárnőt, végigvizsgálta mindkét szobánkat, különösen a könyveink érdekelték őket, beletúrkáltak több, az íróasztalomon található személyes iratomba." A két tekintélyes romániai emberi jogi civil szervezet dokumentuma leszögezte: az APADOR 1997-ben egyszer már foglalkozott a magyar csángók oktatási panaszaival Klézse, Pusztina és Lészped térségében, utána nemsokára az oktatási minisztériumból vizsgálócsoport szállt ki és határozat született, hogy a törvényeknek megfelelően, a szülők kérésére fakultatív magyar oktatás is beindul a csángók részére. Ezt a döntést a helyi hatóságok rendre elszabotáltak, sőt, az elmúlt évtől kezdve megfélemlítésekkel, fenyegetésekkel, a rendőri, papi, tanári tekintély latbavetésével mind sűrűbben próbálták elfojtani a lakosság egy részének ébredező csángó öntudatát. Az APADOR és a Pro Europa Liga megbízott csapata 2001. december 20-27-e között szállt ki Bákó környékére, a helyszínen megvizsgálni, mennyiben igazak az anyanyelvű oktatás igényének elfojtására, illetve a szervezet embereinek üldöztetésére vonatkozó panaszok, s adataikat a csángómagyar szervezet vezetőivel, a környéken élő emberekkel, a megye prefektusával és más megfigyelőkkel való beszélgetések során gyűjtötték. Munkájukat segítette az Európa Tanács nevezetes csángó-jelentése után született 2001/1521. sz. ajánlás, amelyet Románia is elfogadott és amely kötelező érvényű a tagállamokra. Ennek lényege: mindent meg kell tenni, hogy e kisebbségi csoport fennmaradjon nyelvében, kultúrájában, hitéletében. Ugyanakkor a mostani jelentés fő konklúziója: a vizsgálódó látogatás időpontjáig a helyi és a központi hatóságok egyetlen intézkedést sem hoztak az Európa Tanács ajánlása mentén, s a jelentés készítőivel kapcsolatba lépő hivatalos személyek úgy tűnik, semmibe vették ezen ajánlások lényegét. A jelentés részletezte, milyen kálvárián mentek keresztül csángó szülők és a szervezet aktivistái azért, hogy az anyanyelvi oktatásnak érvényt szerezzenek. A hatósági atrocitásokról tudomása volt a prefektusnak is. Ugyanakkor szintén a prefektúra rendelte el azt a november eleji rajtaütést e magánházakon, melynek nyomán a megyei egészségügyi szolgálat minden előzetes bejelentés nélkül felfüggesztette az ott folytatott tevékenységet. A prefektus a helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s azt a teljességgel törvényellenes következtetésre jut ebből, hogy a magyar nyelv tanulására vonatkozó igények törvénytelenek, jogtalanok. /(Cseke Gábor): Kemény hangú csángó-jelentés szerint A prefektus mindenről tudott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2002. január 26.
A Romániai Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga közös jelentését ismertette a lap. Az anyanyelvi oktatás igényét erőszakosan elfojtó, megfélemlítő visszaélésekről a megye prefektusa is tudott, aki az egész helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s arra a teljességgel törvénytelen következtetésre jutott, hogy a magyar nyelv tanulására vonatkozó igények jogtalanok. A jelentés további fejezetei szerint a mintegy 240 ezres moldvai római katolikus lakosságnak csak egy töredéke vallja magát magyar csángónak, használja a csángó dialektust, ami az ötvenes évekbeli viszonyokhoz képest visszaesést jelent, mert rendszeres asszimiláció folyt a csángók körében. A csángók úgynevezett román eredete hivatalos doktrínává lett, s elutasítják a mindegyre zsugorodó magyar identitású csoport önazonossági igényeit. Az emberi jogok felől vizsgálva: bármilyen kevesen is legyenek a csángók, alkotmányos és törvényes joguk van anyanyelvük tanulását kérni az oktatási rendszeren belül. A jelentés részletesen foglalkozik azzal, hogy milyen nyelvnek is tekinthető a csángó az európai kisebbségvédelem doktrínái alapján. A csángók archaikus, középkori magyar nyelvdialektust beszélnek, amelyre rárakódtak a román nyelvi közegből átvett kölcsönszavak és egyéb nyelvi elemek. A Kisebbségi és regionális nyelvek európai chartája alapján a Bákó és Roman környékén beszélt csángó dialektus kimeríti a regionális nyelvek ismérveit és emiatt különleges védelem alá esik. A román alkotmány értelmében a csángóság akár nemzeti kisebbségnek is tekinthető és akként oltalmazható, egészen a parlamenti, illetve a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában való képviseletéig. A népszámlálási adatok között hivatalosan is szerepel magát csángónak valló 2165 főnyi kisebbség (1992), mely számszerűleg is nagyobb a romániai örmény kisebbségnél (2023). A magyar csángók identitási törekvéseit mindenképpen kisebbségvédelmi eszközökkel kell felkarolnia a román államnak. Az APADOR és a Pro Europa mélységesen aggódik amiatt, hogy a népszámláláskor a csángó identitás megvallásával szembeni pressziók sem maradnak el. Különösen veszélyesnek tartják a jelentés készítői a gyermekek megfélemlítését és a tanerők ellenséges fellépését a magyar nyelvet tanulni óhajtókkal szemben. Jogtalannak vélik a csángó szervezetek tevékenységének akadályozását, az önkéntes magyar nyelvkurzusok hatalmi felfüggesztését, illetve a római katolikus egyház magatartását, amelynek autonóm volta dacára is kötelessége híveivel kapcsolatban az emberi jognak megfelelően eljárni. /(Cseke Gábor): Kemény hangú csángó-jelentés szerint. A népszámlalás még megfordíthat mindent. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./
2002. április 2.
Elhunyt Veress Dániel /Sepsiszentgyörgy, 1929. jún. 1. - Sepsiszentgyörgy, 2002. márc. 29./ /esszé- és drámaíró, követte pár évvel ezelőtt tragikusan eltávozott fiát, Veress Gerzson költőt. Veress Dániel a kolozsvári egyetemi éveket leszámítva mindvégig szülővárosa értelmiségi rétegének egyik meghatározó, aktív személyisége. Elismert Mikes-kutató - neki köszönhető az első román Mikes kötet értő válogatása és jegyzetanyaga, a felvilágosodás kora erdélyi műveltségének kitűnő ismerője. Ötvenedik születésnapján írta róla Lászlóffy Aladár: "Veress Dániel neve és munkássága nem regionális értelemben, de elszakíthatatlan szülőföldje mai arculatától. Köszönthetjük benne is, ahogy megvalósítja kis Európáját odahaza, és a nagyvilág impulzusaiból is a magunkét igyekszik gyűjteni..." /(Cseke Gábor): In memoriam Veress Dániel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 2./
2002. szeptember 30.
A baloldali szemléletű Romániai Magyar Szóban bátran támadta Orbán Viktor volt miniszterelnököt Cseke Gábor, a lap munkatársa, hozzátéve: az "anyaország mindenkori üzenetéből nem kívánom kihallani a politikai szimpátiákat és ellenérzéseket, sem a táborok kardcsörtetéseit" és "nem kérünk a további magyarcímkézésből", Orbán Viktoréból sem. /Cseke Gábor: Tettmagyar és szájmagyar? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./
*
(A történelmi igazság kedvéért ide illesztem a cikk teljes szövegét, amelyről az alábbi módon vélekedtem akkor - naplóm tanúsága szerint -, pár órával a megírása után: "hosszú-hosszú kihagyás után ismét sikerült megírnom egy cikket a lapomban. Nem is tudom, talán éve múlt, hogy egy becsületes, szívből jövő sort nem tudok leírni az állandó hajsza miatt."
Nem hagyhatjuk szó nélkül
Tettmagyar és szájmagyar?
Nyelvünk szókincse újabb ármányos állandó kapcsolatokkal telítődik; mintha nem lenne elég fullánkos, megbélyegző szavunk egymásra, jobb sorsra érdemes politikusaink buzgón fáradoznak azon, hogy az ékveréshez megteremtsék a nyelvi eszközbőséget is.
Mostanában Orbán Viktor az - s példáján felbátorodva aztán még sokan mások –, akinek etalon, egyfajta mai ”komilfó” a messzehangzó szópárbaj, a kákán csomó keresés, az odamondás mámora. Mondjuk, az érthető, hogy ott van most az anyaországiak nyakán a másik választás is, állni kell hát a sarat és kíméletlenül megtáncoltatni az ellenfelet, aki továbbra is következetesen falra feszített ellenségképként jelenítődik meg a politikai diskurzusban.
De hát a volt miniszter- és pártelnök bevallása szerint igyekszik túllépni a pártideológiai és -politikai játékokon, s legutóbbi választási szövegeiben azzal férkőzne a népség-katonaság szívébe, hogy a jóság, a szeretet, az összetartás mindent elsöprő táborát kívánja megteremteni.
Ez eddig rendjén is lenne, de közben sarkalatos nagy kérdéseket is megnyitott mindezzel, mert az örök nagy rejtélyekről ettől még nem lebben fel az áhított fátyol. Nem tudjuk meg pontosan, hogy ki a jó és ki a rossz, ki a szeretetreméltó és ki nem, kivel érdemes összetartani és kivel nem... De azért, hogy az amúgy nem túlságosan tiszta agyakat még jobban összezavarja, azt mondja az általa vezetett jobb oldalra: mi vagyunk a tettmagyarok, átellenben pedig ott állnak a szájmagyarok...
Nem nehéz kitalálni, kiket aposztrofált nekihevülten a szájmagyarok kifejezéssel. Annál nehezebb viszont rájönni, tulajdonképpen milyen kézzelfogható, héthatárra szóló tettekkel jeleskednek mindazok, akik a jobb oldalon állnak. Legjobb tudásom szerint azonban, ha már erkölcsi kategóriákról beszélünk, elsősorban tettembereket és szájhősöket illik megkülönböztetnünk. A magyarságát ugyanis mindenki tehetségéhez képest megéli: jól, rosszul, az ő dolga, az ő baja; olykor tehetetlen nyomorúsága - ha a járványként terjeszkedő szórványosodás számszerűleg is egyre gyarapodó áldozataira gondolunk.
Úgy érzem tehát, hogy mint határon túli magyarnak jogom van megkapni az anyaországom fennhangon megígért és hirdetett támogatását, függetlenül attól, hogy a bal- vagy a jobb oldal fele húz a szívem, netán egyik irányba sem, hanem magányos harmadik utasként tengetném napjaimat. Az anyaország mindenkori üzenetéből nem kívánom kihallani a politikai szimpátiákat és ellenérzéseket, sem a táborok kardcsörtetéseit, mert a pesti politikai bikfanyelven fogalmazva „nem erről szól a történet”. Ha valóban számítunk valamennyit is mi, ideát élők - értsünk ezen minden határon túli régiót - a nemzet magvát alkotó anyaországnak, akkor köszönjük, de nem kérünk a további magyarcímkézésből, mert kaptunk belőle eleget, minden oldalról és minden időkben. Nem véletlen, hogy a felütött értelmező szótárból bőven másolhatom: díszmagyar, fajmagyar, gyászmagyar, búsmagyar, körmagyar, ómagyar, ősmagyar, színmagyar, újmagyar, mélymagyar, árva magyar, pogány magyar, vadmagyar...
S most még az Orbán-féle új kettő is odaállna a sorba.
Egyszer már illene abbahagyni!)
2003. augusztus 11.
A Romániai Magyar Szó budapesti munkatársa, Guther M. Ilona vállalta, hogy Lakatos Demeter csángó költő Csángú országba című könyvében közölt versekből egyfajta szubjektív válogatás után minden egyes verset jegyzet- és szótári anyaggal lásson el s elkészítse az internetes változat szövegszerkesztését. Az anyagot Andrassew Iván /Budapest/ internetes könyvvé formálta, így Lakatos Demeter versei ineterneten olvashatók: http://irodalom.elender.hu/erdely/lakatos. /Cseke Gábor: Időutazás Lakatos Demeterrel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./
*
Udvardy válogatása természetesen szelektív; a szempontokat ő szabta meg, tehát ő ismeri, helyenkénti kommentárjai, jelzői, a tömörítést célzó "elmesélései" viszont helyenként kétessé teszik objektivitását, pártatlanságát, amire pedig egy ehhez hasonló, időtállónak szánt vállalkozásnak alapvetően szüksége volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése