Kölcsönsorok 2/9

VICTOR ŢARINĂ

A szerző (sz 1960, Kolozsvár) geológus mérnök a kolozsvári geológiai kutatóintézetnél, számos irodalmi díjat kapott, és 10 kötet szerzője. Válogatott versei elérhetők a LiterNet irodalmi-kulturális honlapon, ahonnan ingyenesen letölthetők.

A híd végén

(La capătul podului)

A híd végén: a halál,

A legszebb nő. Felismerem

Gyermekkorom egyik szerelmesem

Megnőttél, szólok, szép vagy

Nem hallgattál rám, mondja nekem

Megvénültél te nagy kölyök

Mögöttem a híd leszakad, a halál

Átöleli a térdem

A mellszobor megkísértése

(Încercare de bust)

Sok-sok madár érkezik

Fejemben énekelnek

Égre hessentem őket

Ők megriadnak

Szárnyuk kilátszik

Füleimből

Verdesnek: suhognak

Mondják az emberek:

Ni csak, angyalfej

Lennék legalább mellszobor

Másokért

Ügyködöm én

Míg lábam

Folyóvízben ázik

Jön a sárkány és odaszól:

Nyílt viadalban?

Én meg: igen

Fölnyalábol és belevág

a földbe nyakig

Majd ismét

De a fejem búbjáig

Konyhában

(În bucătărie)

A lapon itt

Egy olajfolt

Lennebb

Egy kávéfolt

A lapszélen lyuk

Cigaretta-

Parázstól

Tiszta lap

Merev tekintetek

Üres szemek

Horzsolásai

Egy pohár fény

(Un pahar de lumină)

A leszálló est jelzés lehet

Itt hol a napfény nehezen boldogul

Minek ámítsalak? Valamikor magasztosabb

Érzéseim voltak. Egy délután az ikon alatt

Térdepelve, elkoccintottam egy pohárnyi fényt

A Jóistennel. Ő barátom s gazdám volt

Míg én fia, kelyhe és rabja voltam

Minek ámítsalak? Valamikor magasztosabb

Érzéseim voltak, mint rabszolga s jóbarát.

Kolozsvár, 1993

Illusztráció: a költő kéziratlapja a kolozsvári írótársaság honlapján