2009. június 12., péntek

Levelek egyvelege (7)


Nem tudom, hogy elkerülte a figyelmemet vagy egyáltalán meg se érkezett, de a vajdasági Sándor Zoltán keddi (június 9) figyelmeztető levele kellemes meglepetést okozott. Először azért, hogy nyilvántartott engem, másrészt mert egy számomra rokonszenves, távoli folyóirat részéről érkezett, amely szinte a semmiből építkezik és mégsem adja meg magát.

Pályázati felhívást továbbított Zoltán, amit a legjobb itt szinte 1:1-ben reprodukálni, hátha rajtam kívül még valakinek kedve szottyan az ingyenes, tehát anyagi tét nélküli (tehát éterien szellemi) játékra:

"A fennállásának idén ötödik évfordulóját ünneplő Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat felkér, hogy írj egy 1000–2000 karakter terjedelmű rövid prózaművet vagy egy hasonló terjedelmű kisesszét magyar nyelven.

Tartalmi és tematikus meghatározások nincsenek: a mikromese szólhat bármiről, lehet meditatív jellegű, tudományosan vagy anélkül fantasztikus, lírai hangvételű, neoavantgárd, simán vagy mágikusan realista, horror, krimi vagy sci-fi; míg a mikroesszé kifejezheti a szerző véleményét társadalmi, politikai, vallási, szociológiai, filozófiai, pszichológiai, tudományügyi kérdésben, górcső alá helyezhet egy műalkotást – legyen szó drámáról, tévésorozatról, performance-ról, képregényről, versről, szimfóniáról vagy akár egy fényképről –, de szólhat a hétköznapi élet legbanálisabb mozzanatairól is.

Korhatár és földrajzi behatárolás nincs: bárki, bárhol is él a nagyvilágban, korlátlan számú alkotással vehet részt az irodalmi projektben, legyen szó befutott íróról, futásban lévőről vagy olyanról, aki épp most állt rajthoz, ezért arra kérünk, hogy minél több ismerősödnek továbbítsd ezt a felhívást.

Jelige nincs! Mindenkinek a saját neve alatt kell elküldenie alkotását. A levélcímbe (Subject) kérjük beírni a megfelelő műfaji besorolást (MIKROMESE vagy MIKROESSZÉ).

A mikro-művek elküldését 101 napon át várjuk (2009. április 1-je és július 10-e között) a s.zultan@citromail.hu vagy a czirokati@freemail.hu címekre. A szerkesztőség a beérkezett művek legjobbjait a Sikoly szeptemberben megjelenő 20. számában fogja leközölni.

A beérkezett alkotásokért fizetni sajnos nem tudunk, de a legjobbnak ítélt művek szerzőinek könyvcsomagot készítünk, valamint a jövőben igyekezni fogunk közös felolvasóestet szervezni a folyóiratszámban szereplő szerzők részére úgy Magyarországon, mint Vajdaság-szerte.

A Sikoly szerkesztősége"

Ehhez persze nem árt tudni azt is, hogy mi fán terem a hangzatos elnevezésű Sikoly, amely az interneten is elérhető.

2004 óta jelenik meg ez a Muzslán, a Sziveri János Művészeti Színpad kiadásában megjelenő negyedévi folyóirat, amelynek immár a 18. számát lehet böngészni a neten, de megrendelésre házhoz küldik a nyomtatott változatot is. Főszerkesztő: Sándor Zoltán (e-mail: s.zultan@citromail.hu)
A szerkesztőség tagjai: N. Czirok Ferenc, Csík Mónika, Czirok Attila, Szögi Csaba, Kónya-Kovács Otília, s az újvidéki Verzal nyomda kivitelezi.

Leginkább úgy lehet jellemezni, hogy nem félnek az irodalmi kísérletezéstől. Nem félnek az esetleges kudarcoktól, az amatőrizmustól, de a zsenialitástól sem. Akár egy baráti társaság a labdarúgó pályán, mindenkinek helye van ott, aki szereti kergetni a guruló (kerek) labdát és a játékot tekinti fontosnak, nem a kijelzőtáblán villogó eredményt.

Két ízben is közöltek tőlem, egyszer még szinte a legelején, az 5. számban (2005 tél), amikor Lírai tőzsde c. kötetem néhány jellemző darabját mutatták be, ugyanakkor egy csokor általam fordított Dan Culcer verset. Következő jelentkezésem a stockholmi Hegedűs Zsolttal volt, akivel együtt, sziámi elválaszthatatlanságban magyarított Katarina Frostenson kisantológiát (Léghuzat) bocsátottunk a Sikoly rendelkezésére, s e két közlés ma is büszkeséggel tölt el, mert a gesztuson éreztem azt az értékelést, amely mindenek előtt a munkánknak és törekvéseinknek szólt.

Ezek után, gondoltam magamban, nem sokat tétovázok, összemarkolok néhány minitörténetet, s mert Zoltán kísérőlevelében utalt arra, hogy hasonló román irodalmi törekvésekről is várnának tőlem fordítást, a készülő Kölcsönsorok 2 nyersanyagából ki is markoltam Marin Sorescu, Ioan Es. Pop és Tudor Octavian rövid írásai közül.

De ez még semmi, mert eszembe jutott Elekes Feri Marosvásárhelyen, aki kimondottan ebben a műfajban jeleskedik, mintha neki találták volna ki ezt a pályázatot. Kár lenne, ha az írásai nem színeznék a beérkező anyagot, s mert kérdésemre, hogy hajlandó-e benevezni, rám bízta a választást, készülő könyvéből bőven markolva ugyancsak jó adag jegyzetet postáztam a pályázatra.

Közben Bölöni Domokos is megjelent lelki szemeim előtt, hát őt is megfertőztem a pályázati levéllel, s az utolsó válasza az volt, hogy szintén megtiszteli a Sikoly pályázatát.

Ki tudja, ha valaki ezek után még kedvet kap a versengésre, az itt található adatok alapján bátran benevezhet!

*

Pusztai Péter Montreálból arról értesített a tegnap, hogy Szentendrén nemsokára megnyílik egy kanadai művészcsoport kiállítása, benne az ő munkái is, amelyekhez tőlem vett magyar, francia és angol idézeteket válogatott össze, bemutatásképpen. Az itt közölt illusztráció érdekes, hiszen Péter számítógépében, tervezés közben fotózta le a készülő grafikai lapot, megadva ezzel az információ otthonos műhely-hangulatát (lásd az illusztrációt).

*

Tegnap a postás meghozta a marosvásárhelyi Vatra idei 4. számát, benne újabb munícióval a készülő Kölcsönsorokhoz. A lap jegyzetrovatát böngészve megakadt a szemem Kocsis Francisko barátom szemléjén, ugyanis majd minden számban összefoglalja, miről írnak a magyar lapok - a teljesség igénye nélkül.

Most ezzel zárja a Brassói Lapokról szóló elemzését:

"Semnalez publicarea pe blogul propriu de catre Cseke Gábor a unei biografii a lui Petőfi, cu toate cercetarile din ultimele decenii, o munca de Sisif care aduna la un loc toate documentele referitoare la genialul poet."

Vagyis észrevette a Petőfi eltűnéséről szóló dokumentumkönyvemet, s azt nagylelkűen életrajznak titulálja, amelyhez összegyűjtöttem a költőzseniről szóló valamennyi anyagot. Hát ez így túlzás, mert hogy képtelenség mindent összegyűjteni, bármennyire is iparkodjék az ember, mindig lesz valami, ami éppen elkerülte a figyelmét, hiszen Petőfiről most is, sőt, a következő pillanatokban is állandóan születnek jelentős és figyelemre méltó sorok, stúdiumok, munkák.

Arra viszont jó volt ez a kis dicséret, hogy ráébresszen: ideje elővennem a blogban összehordott nyersanyagot és végre becsületesen, a leülepedett tapasztalat alapján megírni azt a könyvet a költő legendáiról.

*

Dabi István a napokban észrevette, hogy a Kölcsönsorok anyagának közzétételével tulajdonképpen az ő nyomdokaiba léptem.

Előbb, mintegy a szememre vetetted, hogy "ingyen" odaadom a fordításaimat, de most azt olvastam, hogy Te is csak úgy "odaveted" a román antológiádat az érdeklődőknek.

Gyorsan igyekeztem pontosítani, ha netán félreértett volna:

Dehogy róttalak én meg a gesztusodért, sőt, egyenesen csodállak érte és meredeken követem a példádat. Én is azt vallom: az olvasás, a népszerűsítés fontosabb minden hiúságnál és gőgnél! Nehogy már félreértsük egymást, az a kevés ember is, akik egyetértenek!

Ha már itt tartunk, akkor jelzem, hogy megjelent a Magyar Elektronikus Könyvtárban Dabi Pista Kaleidoszkóp c. fordításantológiájának nyolcadik, utolsó kötete, amelyben Suriname, Svájc, Svédország, Szaha Köztársaság, Szenegál, Szerbia, Szicilia, Szingapúr, Szlovákia, Szlovénia, Szudán, Tahiti, Tanzánia, Tatarsztán, Togo, Törökország, Trinidad, Tuva, Türkmenisztán, Udmurtia, Uganda, Új Kaledónia, Újzéland, Ukrajna, Uruguay, Üzbegisztán, Venezuela, Vietnam, Wales, Zimbabwe, Zöld-foki Köztársaság költőitől markol amennyit csak bír, s ez a krőzusian is alázatos gesztusa néma és föltétlen elismerésre késztet.

Számomra ismeretlen, de az antológia révén egycsapásra megkedvelt svájci olasz költő, Johannes Clemente versajándékával búcsúzom:

Dilemma

Győztesnek lenni vagy legyőzöttnek
gyermekkorom óta kínoz e dilemma,
nem tudom eldönteni, Hogyan mondjam
szenvedni vagy szenvedést okozni
szeretni vagy szeretett lenni.

Amíg emlékezetem tiszta szeretnék dönteni
Milénáról aki énekel és becsukja a szemét.

(Dabi István fordítása)

Nincsenek megjegyzések: