2009. július 10., péntek

Kölcsönsorok 2/25


DINU FLĂ-
MÂND


1947-ben született, Susenii Bârgăului (Beszterce-Naszód megye) községben. Franciaországban él. 1970-ben végezte a kolozsvári Babeş-Bolyai bölcsészkarát. Egyike volt a legendás Echinox diákfolyóirat megteremtőinek. Az Amfiteatru, majd a Secolul 20 folyóiratok szerkesztője. 1971-ben szembekerül a hatalommal, mert nem hajlandó részt venni egyes disszidens írók megbélyegzésében. A nyolcvanas években Párizsba disszidál, ahol a Radio France Internationale munkatársa. Műfordítói munkássága is jelentős. Főbb kötetei: Apeiron (Cartea Românească, 1971), Poezii (Versek, Cartea Românească, 1974), Altoiuri (Oltványok, Ed. Eminescu, 1976), Stare de asediu (Ostromállapot, Cartea Românească, 1983), Viaţă de probă (Próbaélet, Cartea Românească, 1998), Tags, (Cluj, Ed. Dacia Internaţional,2002), Frigul intermediar (Köztes hideg, Ed. Paralela 45, 2006), összegyűjtött lírai művek 2 kötetben (Chişinău, Ed. Cartier, 2007).


Távoli közelség
(Îndepărtată apropiere)

I.

épp egy függöny mögül lépett elő
s az élet éppen arra járt hogy megajándékozza
a pillanattal amelyben ő egy függöny mögül lépett elő
rácsodálkozva megkívántam

az érinthetetlenség leplébe burkolózott
a fény pedig sietett megtörni
a hallgatást mely árnyként vetült
bennem
e feltörő szavakra


a függőleges tekintetéből kicsordult isteni könny

szemének felhevült csöppje volt

a párálló pillanat a birtokolhatatlan
szépség diadalában

azóta egyik a másik felé tart

úgy közelítünk

mint két fa koronája


II.

mint két fa egyetlen ég lélegzetvételében
két halom egyazon táj tenyerén
mikor a kinti szél ledönti a képbeli kalászt

és visszafogja a lehetetlen lendületét


csak mert az út léptei alá simult

halad előre ő is nagy mozdulatlanságban

egy lehetséges találka vágyálma felé

ahogy a fűből elnézve a felhők

távolról is érintik a fák koronáját

és mert álmatlanságom tincsei
felcsavarodnak közömbös ujján
miként a fagyöngy bozontja

télen

száraz platánokon

én ott kuporgok a közepében

mint egy felgombolyított illúzió


III.


ő a múltamban a halasztás
szerteszaladó színek között a nyári égen
az éledő láng
fraîche amertume du laurier

éjjeli nap bőrkötésben

IV.

és kerülöm egyre kerülöm fuldoklásomba zártan

mindent mi eszembe juttatja őt

a nagylelkűen elpazarolt kevés
napom
szétszóródik a tó tükrén

pár lusta felhő borította estén rövid az élet


néha éppen kilép egy mondat mögül

elnézőn szemléli a való dolgait

amelyek még időben elértek az áhított valóság

az elérhetetlenség kézügyébe

Nincsenek megjegyzések: