ANCA MIZUMSCHI
A '90-es évek nemzedékéhez tartozó költőnő. Eredetileg orvosnak tanult, majd két éven át gyakorolta hivatását. Utána kiadói szerkesztő, majd újságiró, rádió szerkesztő lesz. Nemrégiben fejezte be pszichológiai tanulmányait a bukaresti tudomábnyegyetemen. Kötetei: Departe de Hemingway (Távol Hemingwaytól, bemutatkozó, 1988), Est (Kelet, 1993), Opera Capitala (Kapitális Mű, 1995), Poze cu zimti (Csipkézett fényképek, 2008).
Metróállomások
(Statiile de metrou)
E szerelemnek nincsen üteme, nincs tere
áthág minden jóisten teremtette
szabályt
E szerelem belém vette magát
és nem csodálkozott semin
a magzatos tégelyekben lubickolva a kórbonctani intézetben
hogy eszembe juttassák
valamikor őket is szerette egyszer
valaki
E szerelem az üres bútorfiókokban
él, tiszta sirokban,
a Parlament Palotája alatti,
nála sokkal későbbi
betoncellákban
E szerelem időtlen, iszonyú nagy,
s percenként megtölt
bármilyen női méhet, bármilyen edényt
bármilyen titkos járatot ami távol tart
benneteket az országtól
E szerelem két világrészt kapcsol összedolgozniaz óceán mélyén
majdnem üres metróállványokkal
ahol az emberek egész valójukban felénk fordulnak
megbűvölten a sóban rekedt
jód illatától
Az ezüstözött konzervnyitó
(Desfacatorul argintat de conserve)
A reggeleken nincsen ajtó, nincs
ablak, nincsen semmi, mégis kellene
valami, hogy a postaládámban is találjak valamit
egy rólam szóló cédulát vagy egy metróbérletet,
hogy előbújhassak innen, vagy az én kitöltetlen
csekkfüzetemet, vagy legalább egy vékonyka vésőt
vagy egy ezüstözött konzervnyitót
amivel fölnyithatnék egy kagylót
anélkül hogy megsebezném magam
csak most érzem igazán
hogy érdemes felmásznom homokkal teli koponyám tetejére
akárha korhadt falépcsőn
tengeri gyöngyházbevonattal
Csiga
(Melc)
Ha megöregszem én összegömbölyödök
magam körül mint egy vékony vasforgács
egy lágy és
teljességgel ártalmatlan
mágneses ágyon
Mind gyakrabban kedvelem az embereket vagy legalább is
ezt állitom
régi rádiólámpás készülékemen miközben játszadozik a fény
apró pukkanó szikrákat vet a hajamban
a villanyosság
Nem ijedek meg, nyáron
amikor esik az eső, az aszfalton araszolok
hasamat életem férfijai testéhez lapitva
Mindegyre nyálamat hagyom magam után
Ugyanaz az ártatlan és névtelen csiga
akit
az Isten tévedésből
ezüstbe vont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése