2009. augusztus 15., szombat

Kölcsönsorok 2/52


VASILE ROMANCIUC

Született 1947-ben, Badragii Noi községben (Moldova Köztársaság). A moldáviai állami tudományegyetemet 1972-ben végezte. Költői bemutatkozására 1974-ben került sor, Genealogie (Családfa) c. kötetével. Számos irodalmi díjat kapott. Főbb kötetei: Citirea proverbelor (Közmondások olvasata, 1979), Din tata-n fiu (Apáról fiúra, 1984), Ce am pe suflet (Ami a lelkemet nyomja, 1988), Note de provincial (Vidéki jegyzetek, 1991), Un timp fara nume (Névtelen idő, 1996), Indoiala de sine (Önkétségek, 1997). Műfordítói munkája is figyelemre méltó.


Bazsalikom
(Busuioc)

Bazsalikom születésre,
Bazsalikom a halálra,
Szomorúság virága,
Szerencsevirág...
Egész életünket
Békén elringatja
Két kis szegény
Bazsalikomág!

Egy pipacs fényében
(Luminati de-un mac)

Hallgatagon nézlek nézel
Egy pipacs fényében
Egy napja ismerlek
Száz éve szeretlek...

Az oroszlánrész
(Partea leului)

Az oroszlánrész
annyi mint
az egész.

Kutyák és csontok
(Caini si oase)

Egy öreg, reumás kutya
panaszkodik
hogy rágódik a csontja.

Hamis világ
(O lume falsă)

Hamis világ
színtelen, szagtalan, íztelen
csak az a méz ilyen
amit a rovargyűjtemény méhe
gyűjt a herbárium virágairól

hamis világ
érzelmek, fájdalmak nélküli, örömtelen
csak az a dal ilyen
amit a kitömött fülemüle
énekel a madárijesztőnek

Az éj színe, a hallgatás hangja
(Culoarea nopţii, sunetul tăcerii)

most
mindennek éji színe van
hallgatás hangja

egyedüli vagyok aki tudja
hogy nem létezik

képlékeny és titokzatos érzés
ami arra késztet
őrizd meg a titkod

még a Halál se tudja
hogy meghaltam

Ólomkatonácskák
(Soldăţei de plumb)

Az Idő nem öregszik,
dehogy öregszik.

Hiába rajzolsz ráncokat
láthatatlan orcájára.

Az idő, a makrancos gyerek
Mi - az ő ólomkatonái.

Nincsenek megjegyzések: