2009. augusztus 21., péntek

Kölcsönsorok 2/61


IOAN ALEXANDRU

Sz. 1941, Kistopa (Topa Mica, Kolozs m.). A kolozsvári tudományegyetem végzettje, 1964-ben jelenik meg elsõ kötete (Cum sa va spun - Hogy mondjam el). Elsõ irodalmi díját (írószövetségi díj) 1965-ben kapta. Egy ízben Tokióban neki ítélték a nemzetközi költészeti díjat. 1989 után aktív politikusi pályára lépett. Hirtelen agyvérzés vetett véget alkotó emberi tevékenységének, s néhány esztendei lábadozás után 2000 õszén elhunyt. Jelentõs mûfordítói tevékenysége (Rilke, Pindarosz, Énekek éneke).


Jön az idő
(Vine vremea...)

Jön az idõ, amikor tiéd a mások ünnepe
Mikor már terhes a magadnak-valóság
És sötétben sajog szíved vérző sebe
Miért nem lehetsz másnak a megtestesült jóság

A megosztatlan kenyér kifordul a szádból
S a szótlan beivott bor keserû keserû
Állj ki hát az útszélre te bátorságát
Legyen patakzó könnyed az erő az erő

Mikor a világvégen azt a házat
Melynél szerényebb már nem is lehet
Bőségesnek s tisztességesnek látod
Feledve talmi büszkeségedet

Eljön az idõ és senki se kivétel
Akár ha vágy epeszt, akár ha szenvedünk
Hogy mennyi kell és vissza sose nézel
Apáink hagyták ezt örökül nekünk

Ellenkezéssel nem mész semmire
Bár minden búcsú túl korai még
Indulni nincs az embernek szive
Maradni viszont hiú dőreség

Nincsenek megjegyzések: