2009. szeptember 1., kedd

Kölcsönsorok 2/71


ŞTEFAN BASTOVOI (2)

Mivel időközben jelentős versanyaghoz jutottam a szerzetessé lett költőtől, nem álltam meg, és tovább bővítettem az antológia rá vonatkozó fejezetét. Úgy gondolom, hogy ezáltal sokkal gazdagabb és sokoldalúbb lett e mondhatni költői csodagyerekről alkotott kép.


A menyasszony
(Mireasa)

Tested az ágyban az égen
folyó tejútra hasonlít.
A fekete pokrócon hosszan, fehéren terülsz el
de gyorsan összegörnyedsz
ijeszt a hely mely a szüléssel fenyeget.
Szép vagy
és friss akár a reggel fejt tej.
Tested senki se illette.
Húsod lázban ég.
Ajkaid vöröslenek és lágyak.
Melleid megmerevednek és bimbói hegyesen
akár a lándzsahegyek merednek elő -
mellkasom immár átszakítva!
Mint sebzett bika érzem egyre
mélyebbnek a lábaid közti sebet.
Vér buggyan elő belőled
és átszeli az eget
mint egy üstökös.
A hold megriad.
Még egy kevés
és testem egy csecsemőé
és belőled kél életre
és újra szeret

Az orosz csaj
(Rusoaica)

Szemei csalfák
mint Oroszhon régi térképe.
Köröskörül erdők
nőnek, Szibéria zöldel,
középen szarvasok iramlanak
és a mókusok és valamennyi
barna vadállat.
Amikor meglepődik
és amikor szeret
oly magasba ívelnek szemei
hogy maga Nagy Péter
is meghajlás nélkül bevonulhat rajtuk.
Mikor gondba esik
a hűvös erdőkből előjönnek a teherautók
és a vöröslő hóra kirakják a deportáltakat.
Köröskörül erdők magaslanak
és fagyos Szibéria
középen nyargalnak a szarvasok és valamennyi barna vadállat
és a mókusok a tűz mellett ülnek.

Kedves utca, ma verset írok hozzád
(Dragă strada, azi îţi voi închina un poem)

Kedves utca
ma hozzád írom
a legboldogtalanabb verset.
Ha akarod
én eldobhatom a bakancsaimat
és kipúderezett ráncaidat
meztelen lábbal illetem
magányosan és kedvem szegetten
mint egy haldokló elefánt.

Gitár
(Chitara)

Valahányszor
gondosan
hozzákötözöm pilláimat
a lábujjaimhoz,
jön egy madár
és a mellemet tépdesi.
Gitár vagyok
melybe visszaáramlik a zene.

Az aranyhalacska
(Peştişorul de aur)

Az embertehén
néhány éve már
ugyanazt a halat fogja.
Reggel kimegy a partra
előveszi tábori székét
a kukacot, a botot
nagy nyugalommal pipára gyújt
és várja a hal érkezését:
Szeretnék egy szivarat, Sigmund Freud
kalapját és szemüvegét,
mondja, holmiját összeszedve,
és,
ha lehet,
egy halacskát
amit sose foghatok ki.

A megígért elefánt
(Elefantul promis)

Elhoztam neked
a megígért elefántot.
Füvet eszik krumlihéjat uborkát
olykor-olykor adhatsz neki
egy narancsot is.
Különben állva alszik
nem hortyog
és álmában nem köhög.
Ne aggódj,
azt mondják ezekről az állatokról
hogy kevéssel előtte
halálukat megérzik
és elmennek.

Egy nyugtató Istennek
(Un Diazepam pentru Dumnezeu)

Részletek egy ciklusból

Isten - micsoda név! / Dumnezeu - acest nume?

Megérkeztünk.
Az én istenem az ágy szélére ül
előveszi füzeteit könyveit
egy kis kötet Nietzschét
észrevesz egy lyukat a harisnyán
egy rúzsnyomot az arcon és csak akkor
látja hogy egészen,
de teljességgel normálisan ír,
már-már jellegtelenül angol
látszólag balkezes és némileg tartózkodó
írásmódjához képest ami hamisnak is tűnhet
valamennyire eltúlzottnak
és ha nem jönne rá minderre
ha nem lenne tudatában és ha nem tartaná
balkezességét olyan természetességnek amilyennel
egy ügyet kezel
e nevet holtnak tekinthetnék
versecskéit meg - szemfényvesztésnek.

Az isten a hídon / Dumnezeul pe pod

Az isten összepakolt
és kiállt a hídra.
Tett néhány lépést
elnézett jobbra, majd balra
belehallgatott a szélbe: tőlem függ
hogy várunk-e vagy sem
én döntök - hogy akarod-e vagy sem
Isten vagyok - suttogta
Isten vagyok
és zavartan fürkészte az eget.

Az isten érkezése / Dumnezeu a venit

Amikor belépett
mindenki odébb húzódott
és hagyták bejönni.
A falakat az asztalokat
a gyertyatartókat és a borral teli kelyheket
odébb tolták
és ő egyedül ácsorgott
a gyülekezet közepén.
Akkor valaki kivált a tömegből
megtapogatta megforgatta őt
átkutatta a zsebeit
és rászólt hogy
nyújtsa ki a nyelvét s mondja: á-á-á-á-á!
Az Isten ő - kiáltott fel,
megérkezett!

Szondi*

(* Lélektani teszt, melynek során a páciens négyesével eléje rakott fényképek közül kiválaszt két rokonszenves és két ellenszenves arcképet)

Az isten kiállt az ablakba
előtte kezet mosott
és megborotválkozott.
Ellátogatott a lélektani laborba
néhány tesztet végeztettek vele
köztük a Szondit is -
ujjával rámutatott
a kedves és a kellemetlen arcokra,
közömbösen és hűvösen,
mintha nem is ő lenne a hibás
a fényképeken látszók
szépsége vagy rútsága miatt.

Isten az étkezdében / Dumnezeu în cantină

Isten az étkezdébe lépett
odahúzott egy széket
és tekintete elidőzött
a többi istenen akik az asztalnál ültek
kenyéradagjukat morzsolva a levesbe
kimérten már-már szomorkodva
csíkos pizsamába bújva
és hülyegyerek sipkájukkal a fejükön
Minden oly természetes volt.
a mozdulatok
a tekintet
a széknyikorgás
a hörbölés
amitől ő
hirtelen evilági lett
az édességre várva
boldogan s türelmetlenül.

Az isten elalszik / Dumnezeul adoarme

Elcsigázva
isteni akarata ellenére
az isten elalszik.
Szépet álmodik majd
vagy vadakat?
Olyan mindegy - hisz isten ő.
Ha van is valami közölni valója
nem heveskedik hallgat
ide-oda járkál
és senki nem tudhatja,
miben áll következő, áldatlan döntése.
Mindannyian
többé-kevésbé részesei vagyunk
annak amit úgy hívnak:
isteni megdicsőülés,
amiről mit se tudni.

Isten szólt / Dumnezeu a vorbit

Nem mondtam el mindent.
Az isten kitekint az alvók
félig nyitott száján
és keze akaratlanul is a papírra téved.
Ma, mától kezdve!
minden amit papírra vet szentírás
a fül egyszerű leírása
egy gesztusé
az almáé amit reggelire fogyaszt
minden szent.
Minden amit csak megérint arannyá válik!
És bármely könyv ha nem is ő nyitja ki
bármelyik oldalon
az ő érdekében szól.
Mert ő úgy született
és megdicsőülését senki se tagadja,
amíg csak létezik
és szavaira amíg
odafigyelnek!

Illusztráció: Ştefan Bastovoi (baloldalt) már szerzetesként, egy olvasó találkozón

Nincsenek megjegyzések: