2009. szeptember 5., szombat

Kölcsönsorok 2/75


MARIUS IANUŞ

1975-ben született Brassóban, először egy közös antológiában jelentkezett 1998-ban (Ferestre '98 - Ablakok '98, Editura aristarc, Oneşti). Első önálló kötete a Manifest anarhist şi alte fracturi (Anarchista kiáltvány és egyébb töredékek, Editura Vinea, 2000). Merész hangú, nyersen militáns verseszményt művel. Egyéb kötetei: Hârtie igienică (Toalettpapír,Editura etc, 1999), Ursul din containar - un film cu mine (Medve a szeméttárolóból - egy film velem, Editura Vinea, 2003).

A jó, a rossz, a ronda
(Cel bun, cel rău, cel urât)

Marius Ianuş a nevem, 30. életévemet
töltöm most pedig az esőben úszó körúton lépkedek
bőrömhöz tapadó ingben.

S mintha gönceim magukra járkálnának
a feltört aszfalton. Senki mellett.

Ki vagyok, 30 év leélte után?

Szerettek a nők & verseket írtam
magamról, a nőkről & az anyámról.
De ki vagyok? Miről írtam
a verseimben?

Nem írtam szerelmes verseket.
Észben tartottam mindent és elszörnyedtem.
Egyetlen szerelmes verset se írtam.

Olyan verseket írtam melyekben bosszút álltam
az életemen, a gondolataimon, az éveken, amelyek egyre
teltek, csak teltek...

Szörnyű verseket írtam
a történelem egy iszonyú korszakában
hisztérikusan rohadék vadállatoktól bekerítve.

Értsd a társadalomban.
(Csaóékkal együtt.)

& semmi sem biztos. A nők akkor szerettek meg
amikor én már végeztem velük,
amikor már másképpen bántam velük -
gyakorlat a depresszió & az üres gondolatok ellen,
megperzselt húskötegek az ágyban.
Vagy falhoz kenve, mint a nagyapa szalonnája,

vagy egyenesen a szőnyegen, sóhajtozó óriás-
bogarakként.

És ki vagyok a ki-be tili-toli
húsdarabon kívül?

Lépkedő ember vagyok
a gönceim felé, amelyben valami
felém tart.

A jövő? Az elme képzelgése?
vagy egy medve, aki gondot visel rám,
egy agg varázsló?

Egész életemben éreztem a védelmét
egy ismeretlen zabolátlan erőnek.

Ruháim felém tartanak.
És egyáltalán nem félek.
Ki vagyok. Kicsodák
az én ruháim akik felém tartanak.

(És kit szerettem
végül is? Anyámat,
Domicát, Zverát. Hát a
menet közben ejtett szerelmek
az emlékezet országútján?
Szerettem őket? Volt
"valami" köztünk?)

A versek jók voltak. De nem azért készültek
hogy tetsszenek valakinek, hogy ismételgessék őket.
Szigorú versek voltak. Bosszúállók.
Borotvaéles verssorokkal.

Mihez kezdhetnek az emberek
verssoraimmal?
Olvasván őket legyenek öngyilkosok?

Ez az abszolút rossz, Savatie?
Az én verssoraim?

Harminc éves vagyok és kedvem lett volna
egy utat építeni.

Vagy a népek palotáját, miként Pop tette.

Vagy lettem volna technikusnak, egyszerű ember,
csavar a gépezetben, aki semmit se
kérdez senkitől.

Ma technikus vagyok, de már nem lehetek
közönséges ember.
Megírtam azokat a verseket,
melyekről nem tudok magyarázatot adni.

& segítettem másoknak irodalmat művelni
& ebből az egészből mit sem értek.

/Nem azért írtam verset, hogy befolyásoljam a kritikát,
szinte egyetlen könyvet se postáztam.
Nem azért írtam, hogy főember legyek.

Akkor meg miért?
Mennyi rosszaság volt bennem?/

Kicsoda Marius Ianus? A ruháim
felém tartanak. Én feléjük lépkedek.

Gyönyörű gyermekem van.
Csodálatos feleségem. Egy anyám
aki sír, egyre sír. Nem tudom
ki vagyok.


Anarchista kiáltvány
(Manifest anarhist)

Vers 1998-ból, amely dacára minden jó dolognak, ami Romániában az utóbbi időben történt, sajnos, még időszerű.

Allen Ginsberg és Jack Kerouac emlékére

I. Az utcán

Ezt a verset az utcán, saját véremmel írtam 1998. április 27-én, éjszaka, a Kogalniceanu téren, éppen a 85-ösról szálltam le, miután elkísértem Michelle-t, aki szakított velem. Oda jutottunk, hogy az én saját kérdéseimet tette föl nekem, jóval hangsúlyosabb "miért"-ekkel, amelyek sehová se vezettek, "leállt a motor", éppen egy úszóversenyről hoztam el, amelyen úgy fütyöltek, annyit ordítoztak, mintha egy vonat szirénájának kellős közepén lettünk volna. Azért írtam, mert nem akart lefeküdni velem, mint korábban, gyűlölte az én bentlakási kéglimet s egyre az ötszobás lakását és diplomata szüleit emlegette.

Minden vonzerőm odalett, mihelyt egy ktyusnak kekszet adtam az utcán.

Szerelmet koldultam az utcán.

Mellébeszélek, de még nyugodt vagyok, nem leszek öngyilkos
csak miután a világ elpusztítja magát és
beköszönt a halál.

Hugyoztam az utcán.

A maszturbálók holmi utcai
virágok.

Sírtam az utcán.

Láttam az éjszaka tündéreit kólás üveget dugtak
a fenekükbe az utcán.

Láttam bakákat használt intimbetét-felhőkön
szeretkezni az utcán.

Megőrültem az utcán.

Miután pár hétig bezárva ültem
egy prémekkel teli lyukban
megőrültem.

Utca akartam lenni az utcán.

Azt akartam, legyen kőfejem az utcán.

Miután vagy ezerszer megnéztem A fal-at,
ez az egész általános műveltségem,
az utcán.

Nem érdekelt a te lényed,
az utcán.

Óvszert használtam az utcán
és háltam az utcán
és mindent megértettem.

Ők meg akarnak csonkítani az utcán!
Meg is teszik, méghozzá mi!

Ők megállíthatnak az utcán!

Ők elpusztítanának az utcán!

Azt akarják, hogy Ők legyél
és helyespolitikáról szövegelj a televízióban!

Ők spermát hintenek a te eltátott szádba
az utcán.

Ők cementet tennének az utcára!

Én Jézus Krisztus vagyok és ők
letartóztatnának az utcán!

Nekik van pénzük az utcán és elvárják
hogy még te is adj nekik
az utcán.

Ők az agyadra mennek a lakásban
és az agyad szétfreccsen az utcán.

Ők rávesznek arra hogy vásárolj coca-colát az utcán!

Szarok a cocacolába az utcán!

Ők nyüzsögnek az utcán és azt akarják
hogy akárcsak ők, te is nyüzsögjél.

Krisztus részeg ember volt?
Én részeg vagyok!

Nekem elment az eszem de szabad vagyok
az utcán.
Nekem elment az eszem de részeg vagyok!

Őket nem izgatja a szivárvány problémája az utcán!
Kihasználták!

Ők nem látták az utcát az utcán!

A kapitalizmus egy utcai merevedés!

Te jobb vagy a többinél, nosza hát tessék
pénzt csinálni!

Mikor fejezitek már be ezt az egész disznóságot a szerelemmel?
Mikor szeretkeztek?
Hogyan végződik majd a színjáték?
Mikor szeretkezünk mindannyian?
Az utcán!

Miért nem adtatok Allen Ginsbergnek
szerelmi Nobel-díjat?

Mikor adtatok egy díjat azért mert
elpusztítanálak benneteket?
Mikor adjátok mindeneteket a koldusoknak?
Mikor bolondultok meg?
Disznók vagytok!
Mikor fogtok felvágott erekkel szeretkezni
az utcán?
Mikor szaggatjátok le nemi szerveteket az utcán?
Mikor fogtok sírni, miért nem sírtok mindannyian az utcán?!

Én nem vagyok épeszű, te utca, az utcán!
"Sose szerettelek" az utcán!
"Köztünk nem volt semmi" az utcán!
A halál ugróiskolázik az utcán!
Michelle a szivárvány ugrókötelén át ugrál
az utcán!
És megerőszakol!

Csak akkor szeretkeztünk ha megjátszottam hogy
felvágom az ereimet!
Az utcán!

Most nyitott ereim csöndesen
elszivárognak.

II. Románia

Ki vagy te? Lány volnál? Léteznek
emberek? Tudom, hogy vársz rám!
Azt se tudod, ki vagyok!

Négyszázezerért havonta
kérdéseket ötlök a Pro TV-nek
és te elmotyogod őket míg elélvezel.

Te egy országnyi lány vagy
és én spermt eresztek az agyadba

400 000-ért, Románia.
A szerelem pénzbe kerül, Románia.

Emlékszel, mit mondott Petre Iliesu, Románia?
nem tudta, kim vagy nekem...

Érzem, hogy megőrülök, Románia.
Kezdem elveszíteni uralmamat a belső világ
és a külvilág között, Románia.

A belső világ költője lehettem volna
ha lett volna mit ennem,
Románia.

Éhes vagyok, Románia.
Miért éhezem, Románia?
Örökké aludni akarok, Románia.
Szeretnék meghalni!

Én művellek téged, Románia!
Én információkat töltök a te ostoba és durva
agyadba!

Én kislány vagyok, Románia!
Én mindent tudok ám, Románia!
És minden egy fajtalankodó banda erőszaktétele.

Kilátszott a bugyid, Románia,
mert a trolibuszban hátra mentél
ahol a bugyid kilátszik.

Csakhogy rajtad nem is volt, Románia!

Hiába van szemüveged és csípted ki magad.
Mit se látsz, Románia!

Úgy tettem, mintha a kék eget bámulnám
a Hősök megállótól az ablaküvegen.

Úgy tettem, mintha nem érdekelnél, Románia,
hogy nem érdekel bokádon a véraláfutás.

Te nem is tudod, milyen viszonyba kerülünk
Románia.
Majd rádszólok hogy hányjál, és te hányni fogsz.

Én vagyok a te részeg elméd, Románia
csakhogy te a lábaddal gondolkozol.

Azt hiszed, jó dolog élni, te ostoba?
Azt hiszed boldog vagyok hogy a Megavisionnál dolgozom
és ott készülnek az én Nagy Vízióim -
kanalak melyek végül is tányért törnek?

Figyelmesen bánok veled, Románia.
Hosszú és fekete farkam a szádba
illesztem, Románia.
Végül is tudni fogsz és nyersz.

Megtanultad a pénzcsinálását?
Képes vagy még válaszolni, Románia?

Az elnökök mind tökkelütöttek, Románia,
a kormány tökkelütöttek gyülekezete.

Ők sose adtak pénzt koldusoknak, Románia
élhetünk vizen és gyökereken, Románia
bevehetjük magunkat a hegyekbe,
Románia,
csakhogy te nem akarod.

Románia!
Léteznek emberek akik megvesznek
a te játékpénzeidért.
Amit anyámmal tettél
azt velem is megteszed -
a szemedbe se tudok nézni.

Írok egy verset, ami
tönkretesz téged, Románia.
És azt lefordítják, Románia.
Magányos leszek és őrült leszek és
öngyilkos leszek!

Ha jön valaki, emelj ki síromból, Románia.
Nem hiszem, hogy létezne Isten, Románia
viszont a spermát a kólás üvegekbe eresztettem
hogy hasadban maradjak, Románia.

Beismerem, tévedtem, Románia -
pénztelen ember vagyok
nincs mit elégetnem.

Krisztus pénztelen ember volt.
Én Krisztus vagyok, Románia és öngyilkos leszek.

Remélem, elégedett vagy, Románia.
Remélem, szeretnél aludni, Románia.
Remélem, pénzedet betetted a CEC-be, Románia.
Megalapítottad-e már
jövendő családodat, Románia?
Nem hiszem, hogy elsiratsz engem.
Nem hiszem, hogy képes vagy sírni, Románia.
Nem hiszem, hogy a te kisfiad vagyok, Románia,
sírni se tudsz

Magányos emberek háborúja
(Razboiul oamenilor singuri)

Minden évben ünnepek idején
az emberek saját fejüktől kegyetlen háborút
indítanak.

ki égette ki cigarettával a naptár lapját?
ki aludt egyhuzamban
48 órát, átölelve az eltörött televíziót?
és ki tartózkodott ezeridegen között
a téren és mélyen hallgatott
és forgatta egyre
a képtelen némafilmet
saját addigi életével?

ha egy magányos embert láttok
adjatok neki inni. bár
ő már részeg.
ha láttok egy magányos embert
vigyétek el a moziba,
bár ő már ott van, és
ahogy mondtam
egy vágatlan némafilmre bámul
amelyben ő és élhetetlen élete van.

Én is voltam magányos ember az utcán
és dumitru crudu is volt már tökegyedül
akár egy rovar egy szelet kenyéren
(és a sötétség köréje lángnyelveket
szórt és rendőrségi újságírókat
mint egy nagy húsevő virág)

és én is voltam magányos és dudu
is volt magányos
és a képzelet taxiján elmentünk együtt
kisinyovba és kubába
és a sofőr ingyen szállított bennünket
mert látott a televízióban

magányos vagyok és ezért szólok.

Mentsétek meg a magányos emberek lelkét.

Adjatok inni neki, vigyétek moziba őket...

Nincsenek megjegyzések: