2009. október 13., kedd

Tininapló 1867-68-ból: DL árvaságra jut


Az édesanya hazaérkezése a Deák-házba visszahozza a család megszokott egyensúlyát, békéjét. Miután lezajlottak a rokoni látogatások s a hazaérkezett Deákné asszonyság rendre előadta pesti utazásának és Farkas gyógyulásának históriáját, DL boldogan vetette magát a társasági életbe, annál is inkább, mivel "9én Édes Anyám tegnap nekem egy kalapot s egy tarka inget hozott... 11én Délelőtt már rég, hogy kérettem s most elmentem Keséné nénihez s elhittam a nálla levő kis Péter Esztert a mi tánczgyakorlatainkra a még hátralévő pár hétre rendes tagnak... Estve a Dalárdában voltam.

12én reggel nagy sár volt. Kimentem a piacra s vettem egy szekér fát... Estve aztán Keséné nénivel s vele Édes Anyám is s a kis Eszterrel és S. Samuval mentem a tánczgyakorlatra, ahol is nagyon sokat tánczoltam s elég jól is telt az idő...

14. Délután (szombat) 3-4ig Harmonián, 4-6ig önképző gyülésen, 6-1/2 8ig Dalárdában (a tanácsháznál), 8-9ig Harmonia a kollégiumban.

15. Délelött templomban. 11-1/2 1ig a szonoklati szakosztály gyülésén a jegyzőkönyvet irtam, itt Benkő Lajossal öszvebeszéltünk, hogy d.u. Feketéni megyünk, el is mentünk 4 orakor, ott voltak a Farkas leányok is és Kelemen I. s játszadoztunk; 7 orakor a tánczgyakorlatra mentem, hol most is Keséné néni ott volt valamint a multkor és amint már irám kislányával, Eszterrel..., ottan volt most mind a 3 Ajtai leány Mimi, Nina és Tercsi, én nagyon sokat tánczoltam, majdnem mindenikkel... Éjfél után 2 oráig ültünk ott, leczkéimmel az igaz nem mind voltam jol elkészülve, amiért aggodtam is olykor olykor egy kicsit, de mégis 16.án d.e. jól feleltem..." (160-164. oldal)

Hanem a nagy mulatozásnak végül is rossz vége lett, oly értelemben, hogy március 19-én már nem ízlett a tánc, gyorsan elfáradt, jónak látta hazamenni.

"Másnap az az 20ikán már oly roszul voltam, , hogy nem tudtam felkelni, iszonyu forroság, láz és erötlen zsibbadtság vett eröt rajtam. Estve felé átjött Demjén Farkas és ő aztán elöbb oldalamra és talpamra mustáros tésztátt rakatott s már 21ikén reggel jobban voltam kissé, ekkor valami kanalas orvosszert adott s azzal éltem 21 és 22ikén perse az ágyban. 23ikán már kissé fel keltem ugy 24 és 25ikén is de csak a szobában. 26ikán délután aztán felmentem a Collegiumba." (164-165. oldal)

A lábadozáson DL gyorsan túl van, s mire beköszönt az április, már újra a régi, vidám gyerek:

"April 1sején Issekutz és Verzárral pompás Aprilist jártattam mondván nekik: Barátim! épen most a mint jöttem ide a Collegiumba ment be a posta utczán Hincs Etel és Péter Eszter, menjetek elejökbe! Ők persze elhitték s elmentek.

Ma Édes Apám kissé gyöngélkedett s Demjént áthittuk s ő adott is orvosságot. 2ikán Édes Apám feküdt de azt mondta, hogy nem fáj semmije, nincs rosszul... "

Április 3-a újabb mozgalmas nap, DL este a dalárdából hazamenve látja, hogy édesapja felkelt, s úgy látja, jobban van. "Én épen most hoztam egy lapot - írja a naplójában - a Hazánk és Külföld-et, amelyben Farkas bátyámnak egy beszélye kezdődött: Bethlen Gábor, amelyet én elolvastam söt ma Phedrus Canis et Lupus czimü meséjét is elolvastam volt Édes Apámnak.

Április 4. Reggel kérdem Édes Apámat, hogy hogy van? ő azt mondá: nem vagyok rosszul, nem érzek semi fájdalmat! Később idejött Demjén s ő ujra orvosságot rendelt s mikor kiment azt mondta, hogy ő nem bánja, ha Antalt is elhivjuk. Én azonnal elmentem s ő azt mondá: mindjárt elmegyek. Én haza jővén, itthon ültem s még Samu is nállam volt; ezalatt Zsuzsika néni, kereszt anyám is bejött csak ugy véletlenül. 10 orakor én ismét elmentem..., s hát amint jövök haza 11 orakor oh iszonyuság! Édes Apámat haldokolva találám ugy hogy már nem ismert meg engemet... s rövid 5-10 percz alatt az örök álomra szenderült az én jó Édes Apám.

Ekkor kezdődött az én árvaságom. A hir csakhamar szétfutott a városban s jöttek az emberek! Estve Édes Apámat kiteritették! Szegén édes Anyám s testvéreim csaknem kétségbe vannak esve, én is alig tudom magam gyözni s ezt is inkább érettük, hogy vigasztaljam - ma tudtam meg, hogy tegnap épen azon nap volt melyen 37 évvel ezelött Édesapám nöül vette volt Édes Anyámat és épen azon orában, 1/2 12kor amikor elaludt a végtelen álomra - bizony 37 év sok szép idő. Sok viszontagságot értek az alatt jó szülőim - már csak mint a magyar haza magyar polgárai is s máskülömben is sokszor kelle az élet zajongó viharaival küzdeni - de egy egy csöndes boldog ora sokat kipotolt! s különösön érettünk a gyermekekért is sokat küszködtek. Roszaságunkért nem sok könnyet hullattak, csak jó bátyám öt évi forradalom utáni hazáérti fogsága alatt szenvedtek érette sokat, de én akkor még kis gyermek voltam ugy hogy alig emlékszem arra is mikor 1857 nyarán haza jött volt..." (168-173. oldal)

(Folytatom)

Illusztráció: Cella a józsefstadti fogdában, ahonnan Deák Farkas kollektív kegyelmezés folytán 1857-ben szabadult (Forrás: Deák Farkas: Fogságom története. Téka, Kriterion, 1972)

1 megjegyzés:

Elekes Ferenc írta...

Fölolvastam ezt a részt is, Piroska megkönnyezte az apa halálát. Immár lelkileg is közel kerültünk ehhez a rokonszenves Deák Gyermekhez !