2009. október 20., kedd

Tininapló 1867-68-ból: Előtte és utána


A másfél esztendő eseményeit átfogó napló olyan, mint egy nagyregénynek a közepe, amelyről leszakították az elejét és a végét. A korábbiakban megkíséreltem értelmezni a jéghegy látható csúcsát, s arra a következtetésre kellett jutnom, hogy ez a dokumentum nem tartalmaz szenzációs leleplezéseket, nem őriz nyomasztó titkokat és elhallgatni való eseményeket. Ugyanakkor az se fogható rá, hogy szépíteni szeretné a megtörténteket, hogy rózsaszínbe öltözteti azt a világot, amelynek tükre akar lenni.

A naplóból megismert Deák Lajos igéretes, nyílt, életre való fiatalember, aki nem ijed meg a saját árnyékától, tisztelettudó, jól nevelt, kellően vallásos, de nem bigott, segítőkész, társaságkedvelő, barátkozó típus, tisztában van azzal, hogy a tudományok utat nyitnak az embernek, szüleit, testvéreit rajongásig szereti, tiszteli, megbecsüli a rokoni kötelékeket, van humorérzéke, nem veti meg a fizikai munkát, szeret kártyázni, de olvasni is, szívesen forgolódik a gyengébb nem körében, politikai elvei valóságközeliek, józanok, az emberek megítélésében óvatos, inkább a tetteiket írja le, mintsem hogy minősítse őket. Ugyanakkor van még egy meghatározó tulajdonsága: szeret mindennel pontosan elszámolni.

Korábban idézett bejegyzéseiben is találtunk erre példát, viszont a naplónak van egy kimondottan e célra fordított része, amit ezzel a címmel látott el: 1867beni Pénz bevételeim és kiadásaim. Olvasmánynak ez ugyan nem éppen érdekfeszítő, de a jellemzéshez elengedhetetlen, ezért inkább tallózok benne.

Íme, milyen jellegzetesebb bevételek teremtették elő DL számára a költekezéshez szükséges anyagiakat:

1. Gyakran feltűnik a tételek között, hogy "írásért". Ami azt jelenti, hogy sok-sok levelet írt, iratot másolt, fogalmazott, postázott stb. közelebbi és távolabbi ismerősöknek, s e szolgálatáért néhány krajcártól 1-2 forintig terjedő díjat fizettek.

2. Adományok. Itt az édesanyjától kedve Idán, Dósa Lajos bácsin, Eszter nénin, Klári nénin, Nagy Jánosnén , Zsuzsika nénin, Keséné nénin, Csongvaynén át Farkas bátyjáig sokan támogatták kisebb-nagyobb - néhány krajcártól 1-2 forintig terjedő - összegekkel a színházba és bálba gyakran eljáró diákot, aki valamennyi adományt szorgalmasan elkönyvel.

3. Vannak kimondott céladományok meg váratlan keresetek, amelyek bizonyos eseményekhez kötődnek. Szüleivel kártyázva egyszer nyert kereken 14 krajcárt. Máskor édesanyja az olvasó tékabeli részvételre adott 1 forintot. Tandíjfizetésre 5 forint az inkasszó, kollégiumi tartozásra Dósa bácsitól kapott szintén 5 forintokat, szülőknek adott 1-2 forintos tartozások térülnek meg idővel, Szt. István napi ünnepélyre kap 1 forintot, báznai költségekre (hol szivarra, hol feredni, hol a bálra) 4 frt 50-et, édesanyja adott a gombjaira, a kesztyűjére, stb., stb.

Mindezen tételek gyakorlatilag átnyúlnak az 1878-as év bevételi oldalába is, ám sokkal változatosabbnak tűnik a kiadási oldal, amely jellegzetes tükröt tart a kiegyezéskori kamasz költekezési szokásairól.

DL szívesen költött színházra (sokszor), orvosságra (szükség esetén), papirosra, tentára, pennára (többször is), egy német-magyar szótárra, a napló könyvének bekötésére, nyiratásra és hajkenőcsre (többször), szappanyra, levélpapírra, nemzeti kokárdára, kiflire, egy új csizmára, fehér nyelű 3 élű bicskot, pogácsát az atyafiságnak, csizma talpalásra (többször is) és -takarításra, meg sámfára, rózsaszín színházbajáró nyakkendőre, szivarra (egyre többször), lovardára (de csak egyszer), deákká való beírásra, postára (többször is), privát tanítóra, postára egy Farkas bátyja által küldött pakkért, fehér lájbira, uszodai fürdésre, dinnyére, likőrre a cukrásznál, kölcsönadásra (többször), 18 piros üveggombra a fehér lájbihoz, lotteriára, beléptijegyre és báli öltözetre a honvédbálra, táncmesterre, szivarszipkára és -papirosra, édesanyjának több ízben színház- és koncertjegyre, olvasó jegyre és könyv koptatásra, dalárdai tagdíjra, francia bibliára, favágásra, édességekre (olykor köhögés ellen), a Petőfi szoborra, egy véka törökbúzára, egy fertály borra Lénártnál, egy ecetes üvegre édesanyjának, tejre, 3 napi jobbágyfalvi költségekre...

Ami a lényeg: 1867 végén az összbevétel 80 forint 73 krajcárra rúgott, a költségek viszont csak 79 forint 2 krajcárra, tehát a következő évbe 1 forint 71 krajcár tőkével lépett át, s 1868-at bár már elmulasztotta lezárni, az utólagos számítások azt mutatják, hogy a 42 forint 58 krajcáros bevétel mellett csak kb. 40 forintot költ el...

Takarékos jelleméhez illik az a kimutatás is, amit Szülőim 1867ben reám tett költségei 10 krajczáron felül címen vezetett, amely megismétli a könyvelés szülőkre vonatkozó főbb tételeit, s amelyből áttekinthető képet nyerünk a szülői gondoskodás méreteiről. Pontos nyilvántartást kapunk a küldött és kapott postai küldeményeket illetően, s ebből kiviláglik, hogy leginkább Farkas bátyjához, édesanyjához és különféle lapokhoz küldött levelet, s kapni is leginkább ezektől kapott.

Mindezek árnyalják ugyan, de nem helyettesíthetik azt a képet, amit a gyermek, illetve a már meglett, felnőtté vált DL-ről szeretnénk megszerezni. Végül is ugyanaz a Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái c. kötet segít rajtunk, amelyben DL bátyjának, Farkasnak a tömören összefogott életútját felleltük. Az 1891-ben kiadott alapos névjegyzék azonban nem alkalmas a teljes kép megrajzolására, hiszen emberünk a megjelenés évében még köszöni szépen, jó egészségnek örvend...

"Deák Lajos (köpeczi),

m. kir. tanfelügyelő, D. Farkas testvéröcscse, szül. 1850. máj. 1. Marosvásárhelyt, hol 1858-tól 1869-ig az evang. ref. kollégiumban tanult; 1868 tavaszától, árvaságra jutva, 1872 nyaráig a gróf Bethlen, gróf Teleki és báró Vay családoknál nevelő volt; egyidejűleg elvégezte Budapesten a jogi tanfolyamot, hol 1873-tól 1874. szept. 7-ig bejegyzett ügyvédjelölt volt; ekkor Marosszék megválasztotta második aljegyzőjévé. 1883. nov. Trefort közoktatási miniszter Marostordamegye kir. tanfelügyelőjévé nevezte ki, mely hivatalában jelenleg is működik.

1872 óta a Marosvásárhelyt megjelent Erdély, Székely Hirlap, Marosvidék sat. lapokba irányczikkeket és leveleket irt; a Pesti Naplónak 1874-től 1884-ig rendes levelezője volt. Több felolvasást tartott az iparos körökben és a megyei tanító-egyesületben, melyek mind megjelentek. 1880-83-ig, mint a marostordamegyei gazdasági egylet titkára négy jelentést adott ki; a székely mivelődési és közgazdasági egylettől kiadott Évkönyvekben (1874-81.), a Székely Naptárban (1882 óta) és a Századokban (1889.) szintén jelentek meg czikkei; 1883 óta a tanügyi lapokba gyakorlati irányú czikkeket ir.

Munkája: Gróf Széchenyi István emlékezete. Marosvásárhely, 1891."

Nem volt szándékom levéltári kutatást bevetni ahhoz, hogy megtudjam Deák Lajos életének keretszámait. Ami az internet révén fölfedhető volt még a huszadik századba átnyúló életéből, az itt sorakozik alább:

- Farkas halála után visszajuttat jogos tulajdonosukhoz bizonyos nemesi okleveleket, amiket Farkas dolgozott fel és közölt;

- A Kir. Magyar Természettudományi Társulat Emlékkönyvének 1891-92-es kiadásában megtalálható a személyére szóló bejegyzés: "Deák Lajos tanfelügyelő, M.-Vásárhely."

- egy korabeli feljegyzés szerint "Deák Lajos Maros-Tordam. tanfelügyelője a múzeumnak adományozta a m.-fülpösi templom 1642-iki menyezetképeiről készíttetett rajzokat." (1899)

- az Erdélyi Múzeum Egyesület nyilvántartásában a tagok között a 95.-ként szerepel a nyilvántartásban: "Deák Lajos, kir. tan. tanfelügyelő, Marosvásárhely (B) 1906". (B = bölcsészet-, nyelv- és történettudományi szakosztály)

- "1908. január 6-án, vízkereszt napján hivatalosan megnyitották a VÁROSI ZENEISKOLA kapuit. A megnyitó ünnepély az iskola helyiségében, a Deák Ferenc utcában, ifjú Csiszár Lajos házában zajlott le. (A mai Dózsa György és Cuza Voda utca sarkán állt. Lebontották.) A megnyitó beszédet dr. Bernády György polgármester, Deák Lajos tanfelügyelő és Metz Albert, az intézet igazgatója tartotta."

- 1908. február 11-én Marosvásárhelyi Székely Társaság elnöke lesz, de már 1904-től a Székely Társaságok Szövetségének elnöke is, és még 1911-ben is ezt a tisztet töltötte be.

Jó okunk van azt hinni, hogy DL megérte az első nagy világégést, sőt Trianon is életben találta, de ezt majd életének, pályafutásának alaposabb ismerői tudják majd megválaszolni. Számomra már csak egyetlen kérdés áll nyitva, nevezetesen: miként történhetett meg, hogy ugyanaz a város - Marosvásárhely -, amelyben Deák Ferenc egyidőben élt az oda papnak szegődött Tolnai Lajossal, a naplóból egészen más közegként sejlik elé, mint a prózaíró híres önéletrajzi munkájából, A sötét világ-ból ?

Erről lesz szó a befejező részben...

Illusztráció: "Szülőim 1867ben reám tett költségei 10 krajczáron felül..."

Nincsenek megjegyzések: