 |
| A nagy Ő - rajz a naplóból |
A naplóban szeptember 24-éig hiányzik bármilyen bejegyzés. Pontosabban, szeptember 6-án Angéla beír egy fél mondatot, de a vesszőnél hirtelen abbahagyja.
"Délben, pont 12 óra,..."
És most már sosem fogjuk megtudni, mi történt azon a napon, hogy az utolsó iskolai évébe lépő Angéla az időpontot is fontosnak tartotta lejegyezni.
A nyár lazaságai után bizonyosan nehéz volt ismét felvenni a naplóírás szigorú, megszabott ütemét, s úgy tűnt, az internátusi élet monoton rendjével visszatérnek a megszokott foglalatosságok. De a rendszeres naplóvezetés korábbi fegyelme odalett. Mind több és több a füzetben tapasztalható, magyarázat nélkül hagyott időugrás.
"Szept. 24-én voltam künn másodszor. Táncoltunk s beszéltünk sokat.
Szept. 25. Künn voltam egész nap. Iduska rosszul volt s nem kelt föl egész nap, tehát én voltam a főszakácsné. Olyan nagyszerű ebédet főztem, Őt is meg akartam hívni. D. u. oda jött. Kaptam egy szál gyönyörű sárga rózsát. Este 3-an jöttünk be, bár Ő többször mondta, h. ketten is bejöhetnénk.
28. d.u. voltunk künn a Csillaghegyen. Mikor mentünk ki a Ferenc József úton, egyszerre csak Őt láttam szembe jönni. Azt hittem, h. csak képzelődöm! De bizony igaz volt minden. - Köszönt, s aztán megváltoztatta irányát, jött utánunk. Mi kimentünk egy új magy. építkezési stílt megnézni. - Nagyon jól telt az idő. Egész úton ettük a tésztát és csokoládét. Künn aztán kaptunk egy csomó almát s azon rágódtunk egész úton. És... mikor visszafele jöttünk, kit láttam megint? Ő állott a hídon, s böngészte a jegyzetet. Én ugyan azt hiszem, h. az csak olyan tanulás volt! A lányok, mikor itt megint köszönt, rögtön kimondták, h. csak értem jött oda. Persze én tagadtam, de végre is nem volt mit tennem, hagytam a lányokat beszélni.
29. És most megint itt ülök a 4 fal között. S tanulás helyett írom a... verseket!
Okt. 1. Akartunk a színházba menni, de Józsa néni nem engedett.
Okt. 2 vasárnap. A templomban láttam. Mikor bementem. "
Itt újabb időugrás következik, kiesik több mint egy hét. És az említett verseknek sincs semmi nyomuk - ha csak nem szerelmi beszámolóit, naplójegyzeteit nevezte tréfásan verseknek... Mert a szerelem most már láthatóan dolgozik, helyet és akciót követel Angélától, amihez az iskola túlságosan szűknek és egyre nagyobb akadálynak bizonyul.
"Okt. 16. Reggel templomozás, elmentem ki. - D. u. már 1/2 4kor odajött, együtt mentünk Szánthóékhoz szüretre. Azt mondta, h. bekötöm az ujját ha elvágja? A kendőt mikor föltettem, meg volt elégedve velem.
Mikor kezdett sötétedni, bementünk, s egy fürtről ettük a szőlőt ketten. - Vacsoránál szembe ültünk s egyszerre vettünk a tálból. Indítványozták, h. legyünk pertuk. Vacsora végeztével sokat táncoltunk. Neki én vagyok a fő! Hiszi a piszi!
Együtt jöttünk be. Úgy féltem, h. meglátnak, mert már 8 óra volt. De bizony, még 9-kor is jöttek be! Föltette a kalapját.
18. D.u. bejött Iduska s behozott egy dolgozatot levél és egy győnyőrű sárga rózsa kíséretében. - Olyan boldog voltam, hogy Ő gondolt reám!
24-én. Voltunk templomban, ott volt Ő is. Anci nénivel mentünk s a Főteret körül jártuk. Persze Ő is kísért végig mindenütt. Már a lányok is kezdték észre venni.
Főhetes vagyok.
27én. A Józsa n. folyosójáról loptak ki a lányok szőlőt. Nekem is juttattak 1 szemet.
Okt. 30. Már korán reggel templomozás előtt kimentem a városba. D. u. ott volt Ő, nagyszerűen töltöttük el az időt. Este együtt jöttünk be, már 1/4 10 volt, s az ajtó be volt zárva. Persze keresték a csengőt s végre Ő találta meg s aztán bementem. Éjjel róla álmodtam, de h. mit, arra nem emlékszem.
Okt. 31. Nem voltam künn, de mégis megérdemli e nap, h. úgy emeljem be mint azokat a boldog napokat!
D. e. voltunk a templomban. Ott volt Ő is. Egyedül volt, kísért végig a séta alatt is.
D. u. voltunk a theológián. Mikor bementünk, Ő már ott volt, közvetlen az ajtó mellett. A szép unokaöccsével együtt. Mi éppen abba a sorba jutottunk, amely mellettük volt. A pad legszélső ülésén Ilus ült, de később egy öreg nénike is oda ült. Nagy előzékenyen hellyel kínálta Ő, de bizony csak ott maradt. A lányoknak natgyon tetszett s mindjárt kimondyták a hasonlóságot közöttünk. Láttam H. Jóskát s Ny. E. Ők megvártak, míg kimentünk s aztán jöttek utánunk egy darabig."
(Folytatom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése