2011. július 10., vasárnap

Lirai tőzsde. SZEMELT versek (16)

BAUDOLINO
Taganrogi fák


Egy sosem volt nyár hevében, múlik az élet.
Magányos nők szemében csalóka képek.


A bűvös tó tükrén a sirály repül még.
Csendes a társaság, a pisztoly töltve már.


Ragyog a nyírfák kérge, mind kirügyeznek.
A moszkvai boldog napok újra üzennek.


Bánatos ékkövek, szemükben fénylenek,
s az égre festve ég az alkonyi messzeség.


Taganrogi fák, majd eljön a nyár,s a szél beletép hajatokba.
Taganrogi fák, mind, ami fáj, csak őrizitek magatokba.


Üres teraszon  áll egy terített asztal.
Indulni kéne, senki nem marasztal.


Valakik jönnek, majd eltünedeznek.
A semmibe nagyot lépnek a szitáló őszi fényben.


Tél van Meluhovóban, s mind tovatűntek.
A szántalp a puha hóba hogy’ belesüpped.


S a titok a szóban, az elapadóban,
mint a szán nyoma iramlik tova.


Taganrogi fák, majd eljön a nyár,s a szél beletép hajatokba.
Taganrogi fák, mind, ami fáj, csak őrizitek magatokba.




Baudolino (alias Szabó Zoltán) tanárnak vallja magát s Kecskemét mellett él egy tanyán. Nem remete, cselekvő szellemi epikureizmusban utazik. Dalszövegei, dalai lírai mélységekig hatolnak, eseménnyé avatják a barátai részvételével tavaszonként megrendezett Macskaközi Woodstockot; költői érzékenysége nem egyszer serkentően megérintett, miként e feleselő dalban-ellendalban.


CSEKE GÁBOR
madarak órája


dús csöppekben potyog a csurog a csönd a fákról
madarak órája ez a nyál kicsordul a számból
míg fészkelődve fordulok az ágyon
olvatag e világ összeomlik az álom
mely addig életben tartotta lebegő feledésem
szálló homok lepi be zsibbadt testem egészen
hűs vásznak lebegnek lángoló arcomba csapódnak
nincs már ott helye se csóknak se pofonnak
elszólja magát egy éledő csíz majd még egy már három
csipkézi a csöndet én meg szorongva várom
hogy a hátsó gondolatok előre nyomulnak
és mint az átok fejünkre vissza-visszahullnak
míg életre kel a kórus és fény derül napunkra
s megszűnnek a titkok indul a szokott ugrabugra


de még csak a madarak órája ez amit most ím kilestünk
haldoklik a csönd s a madárszó untig csattog felettünk

Nincsenek megjegyzések: