2011. szeptember 21., szerda

KÖLCSÖNSOROK: Ion Cristofor


Sz. 1952, Gyeke (Kolozs megye). 1976-ban végezte a kolozsvári bölcsészeti kart (román-francia szak). 2001-től a bölcsészeti tudományok doktora. Főbb kötetei: În odăile fulgerului (A villám termeiben, 1982); Cina pe mare (Tengeri vacsora, 1988); Aron Cotruş, exilatul (Aron Cotrus, a száműzött, 1999; Scriitori din Ţara Sfântă (A Szentföld írói - I, II, III. 2000, 2002, 2004); O cuşcă pentru poet (Ketrec a költőnek, 2007).




A bűnbak
(Ţapul ispăşitor)


Azon az estén
magamban vacsoráztam


Tüskebokortűz mellett 
egy felhő ölén


Az Úr csöndben lakmározott
a bűnbakból


În seara aceea 
eram singur la cină


Lângă un foc de spini 
într-un nor


Domnul îşi devora liniştit 
ţapul ispăşitor.


Álmodban hallod a levelek
(Auzi prin somn frunzele)


Álmodban hallod a levelek csettintenek
beszippantva az esőcseppeket
 s megnyílik a szem benne az összegöngyölt égbolt
mintha az óceáni szigeteket
zsebeidbe szuszakolnád te féktelen ember


Szíved nehéz
a halászok hálójában
akár a hegy maga.




Auzi prin somn frunzele plescăind
sorbind picăturile de ploaie
şi ochiul se deschide cu cerul împăturit în el


ca şi cum insulele oceanului
le-ai fi vârât in buzunarele tale de om fără căpătâi


Grea este inima ta
în năvoadele pescarilor
ca un munte.


Látomás
(Viziune)


Egyre jobban látunk suttogja a költő
ahogy mindinkább elveszünk a sötétben
mint egy trójai ló bendőjében


Vakok kórusa zsoltárokat dalol az ablak alatt




Vedem toi mai bine şopteşte poetul 
pe măsură ce înaintăm în beznă 
ca in burta unui cal troian


Un cor de orbi cânlă psalmi sub fereastră 




Egy lepke
(Un fluture)


Egy sárga lepke
remeg
a katona fegyverének
agyán


Élettelen
vagy csak elpilledt


Az Isten
Gondosan kisrófolja a csillagokat


Még egy óra
Még egy ezredév
Még egy leszentülés.




Un fluture galben
tremură
pe patul puştii
soldatului


fără suflare 
sau doar aţipit


Grijuliu
Dumnezeu deşurubează stelele


încă un ceas 
încă un mileniu 
încă un asfinţit.


A dzsesszbanda
(Orchestra de jazz)


A dzsesszbanda
a maga néger dobosával
egy jéghegyen ül és vígan húzza


Nyitva a kajütablakom
és éneklek, fújom a dalt
a szavak roppant Titanicában


odakint hirtelen az ősz beköszönt
odakint kegyetlen beteges szél seper


A torkomat elmetsző kés hiába:
a lelkem tovább énekel


Oly pontosan ahogy a csillagok kihunynak
törünk a földből újra fel.




Orchestra de jazz
cu bateristul cel negru al trupei
cântă netulburată pe un gheţar


Stau cu hubloul deschis
şi cânt şi cânt şi cânt
închis într-un imens Titanic de cuvinte


Afară se face deodată toamnă 
afară bate cumplit un vânăt vânt


Cuţitul ce-mi taie beregata 
nu mă poate opri ca să cânt


Cu precizia cu care se sting stelele 
vom răsări şi noi din pământ




Késő
(Târziu)


Késő már hogy leszálljak a keresztről
és túl korai még a feltámadás


Homlokom az árnyékban fénylik
mint egy cserzett kutyabőr
mint az áldozatok fényesítette kő
mint egy koporsó deszkáján a lakk


Állok puskacső a halántékomon
egy pipaccsal a számban
elhamvadt ujjaimmal és írok írok


És hirtelen beesteledik
és egyből minden pusztaság
hogy feltámadjunk én szerelmem
túl késő azt hiszem




E prea târziu să mai cobor de pe cruce 
e prea devreme să pot să înviu


Fruntea mea luceşte în umbră 
ca o piele tăbăcită de câine 
ca piatra lustruită de sacrificii 
ca lemnul geluit al unui sicriu


Stau cu o puşcă la tâmplă
cu o floare de mac între buze
cu degetele de scrum şi scriu şi scriu


Şi se face deodată seară 
şi se face deodată pustiu 
să înviem acum dragostea mea 
e mult prea târziu.




Árnyékban
(În umbră)


Liftbe szállok árnyékban kopogtatok az ajtón
de az Isten nincsen otthon


a bagolynak semmi kedve a beszédhez
a költészet lapátra tette valamennyi szolgáját
egyre kevesebb a szó egyre fakóbbak
elfogy az erekből a vér


az érzékek akár a zsákmánya vesztett vadászeb
a vágyak úgy törnek fel mint sínek közt a pipacsok
ismeretlenül odavesznek


a csendben már csak
a csillagsepregetők motoznak




Iau liftul în umbră bat la uşă 
dar Dumnezeu nu e acasă


bufniţa nu mai are nici un chef de vorbă 
poezia şi-a concediat toţi simbriaşii 
cuvintele au rămas tot mai puţine mai palide 
sângele din vene le-a pierit


simţurile sunt ca un ogar căruia îi lipseşte prada 
dorinţele izbucnesc ca macii printre şinele căii ferate 
ca macii pier neştiute


în tăcere se mai aud doar 
măturătorii din stele


Forrás: Vatra, 2011/nr. 8.

Nincsenek megjegyzések: